Képaláírás: Dalmácziai képek.
Nagy Lajos királyunk bevonulása Zárába, dombormű Szent Simeon ezüstkoporsóján.

Ismertető szöveg: Az ereklyetartó szekrény maga, mely az egész monarkhiában legnagyobb, vert ezüstből van, sarkophagszerű s egy négy oldalú alsó részből s a fedélből áll, különben pedig öt részre osztható és pedig az első és hátulsó részre, a két keskeny oldalrészre és belsejére.
Az első rész három mezőre oszlik a szekrény hosszában. A középső mezőben ábrázoltatik Krisztusnak a templomban való bemutatása. Simeon az oltárasztalon tartja a gyermeket, háta mögött áll Anna prófétanő, az Asser nemzetségbeli Phameel leánya, vele szemben Mária és József a két galambbal, melyet a szegények szoktak mint áldozatot a templomban bemutatni. Az egyik oldalon Simeon tetemeinek csudálatos föltalálása, a másodikon pedig Zára történetéből van egy jelenet ábrázolva. A békekötés alkalmával, mely 1357-ben Nagy Lajos és a velenczeiek között köttetett, Dalmáczia Lajos királyé lön. A békelevélben, mely 1358. február 25-én állíttatott ki, Lajos király megerősítette Zára szabadalmait és kiváltságait, helyreállítottá Pago feletti joghatóságukat és az erőd lerombolását rendelte el. Ezen okmány átadását tünteti föl a harmadik jelenet. A hátulsó hosszoldalon ismét három mezőt találunk, melyek közül kettőn képes jelenetek, a középsőn pedig felirat áll. A fél tető megfelelő hosszaságában, mely képünkön szintén látható, ismét három külön jelenet van ábrázolva. Az oldal közepén levő fölirat azt adja elő, hogy e mű 1380-ban készült, még pedig Erzsébet, magyar királynénak, Nagy Lajos feleségének költségén és megrendeléséből, ki a föliraton "Junior", "ifjabb" jelzővel neveztetik, megkülönböztetésül az idősebb Erzsébettől, Lajos király anyjától, ki László leánya s Kázmér lengyel királynak nővére volt.
A felirat egyik oldalán levő mezőben maga Erzsébet királyné látható térdepelve, három leányával együtt, mindannyian koronával. A királyné épen átnyújtja a vele szemben álló Szt. Simonnak az ereklyetartó szekrényt. A felirat másik oldalán levő mezőben a szent tetemeinek egyik csodatétele van ábrázolva, a mintáz öreg bán meggyógyul az ereklye érintése által. A fél tető egyik felén, középen, részben már ezredéves ivek alatt, maga a művész van feltüntetve, a mint a szekrényen épen dolgozik, miközben egy férfi és egy nő az ereklyét imádják. Két oldalt ismét azon csudák vannak ábrázolva, melyek akkor történtek, midőn a szent ereklyét s annak egyes részeit el akarták rabolni. A fél tető másik felén a szent életnagyságú alakja van domborműben kiverve szintén ezüstből, a mint hosszában fekszik bő köpenybe burkolva, fején nimbussal, miközben mellén kezeit összetéve tartja.
A sarkophag felső keskenyebb oldalán, derékszögű háromszögletű mezőben, akanthus folyondárok között igen szép kivitelben Nagy Lajosnak a magyar országos s az Anjou-család czímeréből egyesített pajzsa látható, koronázott sisakkal fedve, felette a szájában patkót tartó strucz madárral. (Forrás: Wikipédia)

Zára (horvátul Zadar, olaszul: Zara, latinul Iader) város Horvátországban, Dalmácia fővárosa.
Az Adriai-tenger partján egy földnyelven fekszik. Jelentős kikötőváros, a róla elnevezett és az Ugljan és Pasman szigetek által az Adriai-tengertől elzárt csatorna mellett.
Zára címere egy vitézt ábrázol fekete lovon, arany páncélban, sisak nélkül. A címert aranyszegély veszi körül. A vitéz fekete hajú és a feje körül a szentekre jellemző aranyaura van. A bal kezében egy pajzsot tart, a jobb kezében egy lándzsát tart zászlóval. A zászlón és a pajzson a Templomosok vörös keresztje látható. A címeren a lovat ugrás közben ábrázolják, az első lábak a levegőben vannak. A címer alja kék színű, ami a tengert ábrázolja, fehérrel a vár, míg vörössel az égbolt. Ez a színsorozat a horvát zászlóval megegyezik. (Forrás: Vasárnapi Ujság, 1886. február 28.)