Képaláírás: Balogh Zoltán rajza Lisznyairól.

Ismertető szöveg: Lisznyai (vagy Lisznyói) Damó Kálmán (Herencsény, 1823. október 13.- Buda, 1863. február 12.) költő, a Tízek Társaságának tagja.
Középiskoláit Losoncon, felsőbb tanulmányait Pozsonyban és Eperjesen végezte. Utóbbi helyen tagja volt az eperjesi önképző társulatnak. Balladái különösen népszerűek voltak. Két Nógrád megyei követ jurátusaként az 1843.évi országgyűlésre Pozsonyba ment, ott ismerkedett meg Petőfivel. Időközben ügyvédi oklevelet szerzett és Nógrád megyei aljegyző, táblabíró és törvényszéki hivatalnok lett. 1846-ban a Tízek Társaságának tagja lett.
1848-ban tagja volt annak a küldöttségnek, mely Pest városa részéről az unió ügyében Kolozsvárra ment a május 29-én megnyílt országgyűlésre, ahol másnap az uniót kimondták. A július 16-án Pesten alakult egyenlőségi klubnak választmányi tagja volt.
A szabadságharc idején közhuszárnak csapott fel egy székely ezredbe. A kápolnai csatából mint futárt küldetett Debrecenbe küldték, majd kapitányi ranggal Görgeyhez osztották be történetírónak, később őrnagynak nevezték ki. A világosi fegyverletétel után besorozták osztrák közlegénynek, és közel két évig szolgált Olaszországban, Tirolban és Schleswigben. 1851 márciusában érkezett haza. Ekkor már beszélt latinul, németül, franciául és olaszul is.
Időnként beutazta Vahot Imrével Magyarországot, és nyilvános felolvasásokat, szavalatokat tartottak.
Többször volt nagy beteg, végül egészen megbetegedett. 1863-ban a budai Császár fürdőben halt meg.
(Forrás: Wikipédia)