Ismertető szöveg: 1995. AZ IFJÚSÁGÉRT
Petőfi Sándor (1823-1849) János vitéz c. költeménye 150 éves
50-es ívekben nyomva.
Ofszetny. 12 F. fog.
T.: Majsai Mária
Á 1995. ápr. 7.-1996. máj. 1.
P 250 000 fog.
4291 4341 22(+10) Ft János vitéz 200,- 100,-
(Forrás: Magyar Posta- és Illetékbélyeg Katalógus)

A János vitéz Petőfi Sándor 1844-ben írt verses meséje, irodalmi kifejezéssel élve elbeszélő költeménye. A művet Kosztolányi Dezső a "magyar Odüsszeiá"-nak nevezte. Az író eszményképet teremt a nép számára, hiszen Kukorica Jancsi, az árva juhász, Tündérország királyává válik. A János vitéz a szegények, az elnyomottak győzedelmes felülkerekedését hirdeti a szenvedéseken, a megpróbáltatásokon. A cselekményben a valószerű falusi életkép keveredik a népmesei motívumokkal (az árva fiú világgá megy, próbatételeken megy keresztül, kitalált lényekkel találkozik (boszorkányok, griffmadár, óriások) stb.). A falu és a pusztaság Petőfi által megélt világ, azt elhagyva kezdődik a mese. A főhősre útján nem csak szellemi és fizikai kihívások várnak, de jellempróbáló erkölcsi csapdákon is túl kell jutnia. A falu két árvája végül az örökös boldogság hazájában, Tündérországban találkozik, ahol örökké uralkodnak. A mesei részben mindenki eszményítve jelenik meg. A költő alapvetően mindenkit jónak lát, a bűnösök elnyerik méltó büntetésüket, az erényesek pedig a megérdemelt jutalmat. Petőfi a nép - az egyszerű emberek - számára írta a verset, ezért lett a népmese a vers mintája. (Forrás: Wikipédia)