Ismertető szöveg: 1966. ÉVFORDULÓK - ESEMÉNYEK (IV.)
Mélyny. (2301), Ofszetny. (többi érték) 11 3/4 : 12 1/4 F. fog.
T.: Nagy Zoltán, Füle Mihály (2305)
Névérték: 60 f
PM 2 780 000 fog. 2 572
2300 2210 60 f Kun Béla (1886-1939) Á 1966. febr. 20.-1967. dec. 31. 15,- 10,- 1000,-
(Forrás: Magyar Posta- és Illetékbélyeg Katalógus)

Kun Béla magyar politikus, újságíró. Eredeti neve Kohn Béla. 1902-ben lépett be a Szociáldemokrata Pártba. 1904-tól a kolozsvári egyetemen jogot tanult egy évig, majd Nagyváradon, Budapesten újságírással foglalkozott. Egyik cikkéért 6 hónap fogházbüntetésre ítélték. Az I. világháború idején 1916 március végén - zászlósként - orosz hadifogságba esett. A tomszk-i hadifogolytáborban bekapcsolódott a szociáldemokrata forradalmi agitátorok munkájába. A Októberi Forradalom győzelme után 1917 decemberében Petrográdra indult a Vörös Gárdába szervezni a magyar hadifoglyokat. 1918 márciustól az Oroszországi Kommunista párt magyar csoportjának alapítója és elnöke volt. 1918 májustól a kommunista hadifoglyok nemzetközi szövetségének elnökeként kerül személyes kapcsolatba Leninnel. 1918 októberében indult haza Magyarországra és november közepén érkezett meg dr. Sebestyén Emil álnéven. A Városmajor utcai lakásában hamarosan megalakította a Kommunisták Magyarországi Pártját. Hallatlan akaraterő, szónoki tehetség és szervezőkészség jellemezte a marxista tudása mellett 1919. február 21-én több társával együtt letartóztatták, ahonnan a Vix-jegyzék - a nagyhatalmak által jóváhagyott diplomáciai okmány - miatt kialakult helyzet nyomán márciusban szabadultak. Még azon a napon - a Berinkey-kormány lemondása után - kikiáltották a Tanácsköztársaságot és megalakult a Forradalmi Kormányzótanács. Pogány Józseffel közösen fogalmazta meg a proletárdiktatúrát kinyilvánító Mindenkihez! című kiáltványát. A Tanácsköztársaság 133 napjának csaknem legfontosabb szereplője volt. A Tanácsköztársaság bukása után menekülnie kellett, Moszkvában talált menedékre. Feladatot kapott a Komintern apparátusában is, ahol fontos osztályokat vezetett. A Szovjetunió Kommunista Pártjának funkcionáriusaként is működött, de - a személyi kultusz évei alatt - 1937 nyarán koholt vádak alapján letartóztatták, majd halálra ítélték és kivégezték. 1955-ben rehabilitálták. (Évfordulók '76., MNL.11k.626 o.) (Forrás: Hevesi Erzsébet és Vermes Anna bélyeggyűjteménye (Február) http://mek.oszk.hu/10200/10292/)