Ismertető szöveg: 1987. KASSÁK LAJOS
Kassák L. (1887-1967) születésének 100. évfordulója alkalmából.
Ofszetny. 12 F. fog.
T.: Kass János, a művész kompozíciójának felhasználásával.
Á 1987. márc. 20.-1989. dec. 31.
P 1 612 300 fog. 4 700
3837 3884 4 Ft 50,- 10,-
(Forrás: Magyar Posta- és Illetékbélyeg Katalógus)

Kassák Lajos magyar költő, elbeszélő és festő. A magyar és az egyetemes avantgard művészet kiemelkedő alakja, a hazai konstruktivista festészet úttörője. Kimaradt a középiskolából és lakatosinas lett. 1904-ben Budapestre költözött és vasmunkásként dolgozott. Művészként autodidakta. 1905-től írt, festett, 1908-tól jelentek meg versei. 1909-ben gyalog indult neki Európának és valójában a Párizsban tapasztalt élmények tették végérvényesen művésszé. Útjának élményeit később A ló meghal, a madarak kirepülnek című lírai eposzában örökítette meg. 1912-ben naturalista novelláit Életsiratás címmel, 1914-ben egyfelvonásosait Isten báránykái címmel jelentette meg. Korai költészetével a magyar irodalomban az avantgárd törekvések megvalósítója lett. 1915-ben a Tett, majd betiltása után a Ma című aktivista folyóiratokat szerkesztette. Az aktivizmus nála világképi fogalom, az új, önmagát és a világot irányítani tudó ember akarását jelenti. A Tanácsköztársaság idején tagja volt az írói direktóriumnak, de nem csatlakozott a kommunista párthoz. A Tanácsköztársaság bukása után Bécsbe emigrált. Bécsben újra kiadta a Má-t. Bécsben újabb írásai jelentek meg: Máglyák énekelnek, Novelláskönyv, Világanyám, Tisztaság könyve. 1920-25 között bécsi tartózkodása alatt vált jelentőssé képzőművészeti tevékenysége. 1921-ben Bortnyik Sándorral (1893-1976) egyidőben készítette első képarchitektúráját, sikkonstruktivista kompozícióját. 1920-tól dadaista kollázsain, épülettervein dolgozott. Foglalkozott tipográfiával és plakáttervezéssel is. 1926-ban tért haza, elindította a Dokumentum, majd a Munka című folyóiratokat. 1927-37 között íródott az életéről, útkereséséről szóló nyolc részből álló Egy ember élete című önéletrajzi regénye, amely a magyar vallomás-irodalom egyik legnagyobb művészi teljesítménye. Az 1930-as években sorra jelentek meg verses kötetei. 1945 után rövid ideig a Kortárs és az Alkotás című folyóiratokat szerkesztette, de az 1950es évek folyamán lassan félreállították, mert nem tudott azonosulni a "szoc-reál" tanokkal. Ekkor fordult a képzőművészet felé, realisztikus csendéleteket, tájképeket, portrékat készített. 1960-as években jelent meg A szerelem, szerelem, Mesterek köszöntése című kötete. Kései költészetét egyfajta sajátos klasszicizálódás, a számvetés és a belső béke iránti vágy hatja át. Az 1960-as években korai munkáinak konstruktív formavilágát megidéző képeket festett. Az ő köréből indult ki Uitz Béla, Bortnyik Sándor, Moholy Nagy László stb. Halála után művészeti hagyatékának jelentős része - a kultúrpolitika miatt - külföldre került. Festészetének újrafelfedezése az 1960-as párizsi kiállításhoz fűződik. Igen jelentős volt művészetszervező tevékenysége és művészetelméleti munkássága. (Larousse 1992.2k.364 o., MNL.10k.629 o.)(Forrás: Hevesi Erzsébet és Vermes Anna bélyeggyűjteménye (Március) http://mek.oszk.hu/10200/10292/)