Ismertető szöveg: 1951. MDP KONGRESSZUS (I.)
A Magyar Dolgozók Pártja II. kongresszusa alkalmából.
Mélyny. XII-Vj. 12 1/2:12 F. fog.
T.: Gönczi (Gebhardt) Tibor
Névérték: 60 f
Á 1951. febr. 24.-1952. ápr. 30.
PM 283 036 fog. 3 000
1204 1148 60 f vörös 150,- 70,-
(Forrás: Magyar Posta- és Illetékbélyeg Katalógus)

Rákosi Mátyás magyar politikus. Eredeti családi neve Rosenfeld volt. A Keleti Kereskedelmi Akadémián szerzett oklevelet 1912-ben. 1912-14-ben Hamburgban és Londonban dolgozott ösztöndíjasként. Az I. világháború alatt 1915-ben orosz hadifogságba esett, ahonnan 1918-ban tért haza. 1918 novembertől a Kommunisták Magyarországi Pártjának tagja, majd 1919-ben a tanácsköztársaság idején népbiztos és a Kommunista Internacionálé egyik titkára volt. 1920-ban Moszkvába távozott, ahonnan 1924 decemberben tért vissza illegális pártmunkára. 1925. szeptember 22-én letartóztatták és 1935 februárban életfogytiglani fegyházra ítélték. De 15 év után az 1848-as honvéd zászlókért cserébe - a Ribbentrop-Molotov paktum alapján - szabadult és 1940-ben a Szovjetunióba távozhatott, ahol a magyar kommunista emigráció első számú vezetője volt. 1945 januárban tért ismét haza és a Magyar Kommunista Párt főtitkára, majd miniszterelnök-helyettes és államminiszter lett. Sikerült kulcsszerepet játszania a magyar demokrácia felszámolásában. Irányította az Államvédelmi Hatóságot, döntő szerepe volt a koncepciós perek megszervezésében és a törvénysértésekben. 1948-tól teljhatalmú vezér volt. A realitásokat figyelembe nem vevő gazdaságpolitikája is 1951-ben a jegy-rendszerhez vezetett. A személyi kultusza töretlenül nőtt és 1952-ben a Minisztertanács elnöki posztját is átvette. Sztálin halála után újfajta utasítások érkeztek Moszkvából és 1953 júliusban Nagy Imrének kellett átadnia a miniszterelnöki széket. Együttműködésre nem volt alkalmas, felelősséget másra hárítva 1956 júliusban leváltották és engedték "békésen" távozni a Szovjetunióba. 1962-ben zárták ki a Magyar Szocialista Munkáspártból, de lényegében száműzetésben élt Gorkijban haláláig. Hamvait Budapesten temették el. (Larousse 1994.3k,424 o., A XX.Század Kr.1994., MNL.15k.296 o.) (Forrás: Hevesi Erzsébet és Vermes Anna bélyeggyűjteménye (Március) http://mek.oszk.hu/10200/10292/)