Ismertető szöveg: II. Rákóczi Ferenc Magyarország és Erdély fejedelme. I. Rákóczi Ferenc
(1645-1676) és Zrínyi Ilona fia.
Mostohaapja, Thököly Imre oldalán már
1683-ban a Bécs elleni török támadás idején részt vett a
hadjáratokban. Thököly bukását követően édesanyjával
Munkácson élt. Munkács feladása után 1688-ban
édesanyjától elszakították, a kijelölt gyámja gróf Kollonich
Lipót római katolikus főpap (1631-1707) lett. A bécsi
udvar Csehországba vitette, és a jezsuitákkal neveltette, majd a prágai egyetemen
tanult. 1694-ben feleségül vette Sarolta Amália hesseni hercegnőt és visszatért
Magyarországra, ahol Sáros vármegye főispánja lett. 1698-ban gróf Bercsényi Miklós
(1665-1725) hatására a rendi szervezkedés élére állt. Miután XIV. Lajos francia
királlyal folytatott levelezésére fény derült, 1701 áprilisában letartóztatták
Nagysároson és a következő hónapban a bécsújhelyi börtönbe zárták. Novemberben - a
börtönparancsnok segítségével - megszökött és Lengyelországba menekült. 1703
elején a tiszaháti felkelők kérésére a felkelés élére állt. A brezáni kiáltványában
fegyverbe szólította az ország lakosságát és 1703 júniusában visszatért
Magyarországra és a kibontakozó Habsburg-ellenes rendi függetlenségi szabadságharc
élére állt. 1704-ben már az ország legnagyobb része a
kezükre került. Számos hadjáratot és várostromot vezetett,
több csatában győzedelmeskedett. 1704 júliusában a
gyulafehérvári országgyűlés Erdély fejedelmévé,
1705 szeptemberében a szécsényi országgyűlés a
magyarországi szövetkezett rendek vezérlő fejedelmévé
választotta. Központosított, reguláris hadsereggel
rendelkező állam megteremtésére törekedett. 1708-ban a
katonáskodó jobbágyokat felszabadította a földesúri
kötöttségek alól. Szövetséget keresett a francia királlyal és
az orosz cárral, de a szabadságharc külpolitikai
elszigeteltségét nem tudta áttörni. 1704-ben és 1706-ban
sikertelen béketárgyalásokat folytatott a bécsi udvarral. A császári hadsereg egyre
inkább megnyilvánuló fölénye a szabadságharc gyengülését, 1708-tól pedig sorozatos
katonai vereségek elszenvedését eredményezte. 1709-től a tomboló pestisjárvány
következtében katonai ereje egyre csökkent. 1711 februárjában orosz katonai
segítségért Lengyelországba ment, és távollétében gróf Károlyi Sándor kuruc tábornok
(1669-1743) 1711. április 30-án megkötötte a szabadságharc végét jelentő
szatmári békét, és a kuruc csapatok május 1-én a majtényi síkon letették a fegyvert.
Rákóczi, miután nem fogadta el a békekötés feltételeit, Lengyelországban maradt,
majd 1713-15 között Franciaországban élt, és támogatást próbált szerezni Erdély
önállóságának megvalósításához. 1715-ben az udvari élettől a kamalduliak grosbolis-i
kolostorába vonult vissza. 1717-től III. Ahmed török szultán (1673-1736)
meghívására és az osztrák-török háború hírére Törökországba utazott, de a harcokba
- a közben létrejött békekötés miatt - nem kapcsolódhatott be, de Törökországban
maradt, Rodostóban élt haláláig. Ezután sikertelen diplomáciai tervezgetésekkel, az
emigráció ügyeivel és írásaival foglalkozott. Hamvait 1906-ban hozták el Rodostóból
és a Kassai dómban temették el. (Larousse 1994.3k.423 o., MNL.15k.290 o.) (Forrás: Hevesi Erzsébet és Vermes Anna bélyeggyűjteménye (Március) http://mek.oszk.hu/10200/10292/)
|