Ismertető szöveg: 1969. MAGYAR TANÁCSKÖZTÁRSASÁG - BLOKK
Kikiáltásának 50. évfordulója alkalmából.
Mélyny. 12 1/4 K. fog.
Á 1969. márc. 21 -1969. szept. 30.
PM 322 244 fog. 4 000
2533 Bl 70 2491 10 Ft Berény Róbert: "Fegyverbe! Fegyverbe!" c. plakátja 250,- 250,-
(Forrás: Magyar Posta- és Illetékbélyeg Katalógus)

Berény Róbert magyar festő és grafikus. Már tízéves korában kezdett festeni, és főképpen Munkácsy Mihály műveit csodálta. 1904-ben a Mintarajziskolában Zemplényi Tivadartól (1864-1917) tanult. A következő évben Párizsban a Julian Akadémián képezte tovább magát és hamarosan megismerkedett Henri Matisse és Pablo Ruiz Picasso művészetével. Korai műveit konstruktív képszerkesztés és a dekoratívitás egyensúlyának keresése jellemezte. Példa erre a Kancsós csendélet és a Kert crmu képei. 1911-ben a Nyolcak csoportjához csatlakozott, és a kubizmus, majd az expresszionizmus hatásáról tanúskodó csendéleteket, tájképeket és expresszív erejű portrékat festett. 1919-ben a Tanácsköztársaság megalakításakor tevékeny részt vállalt a művészeti ügyek irányításában. A Fegyverbe! Fegyverbe! című dinamikus lendületű plakátjával kiemelkedett kortársai közül is. A Tanácsköztársaság bukása után Berlinbe emigrált, ahol zeneszerzőként dolgozott. Hazatérése után 1926-tól jelentős volt reklámgrafikai tevékenysége, mint pl. a Flóra szappan, Mediano, Cordatic stb. Festészetében a "párizsi iskola" feszes dekoratívitása érvényesült - Gordonkázó nő, Meditáció - , majd fokozatosan a posztimpresszionista stílus felé fordult, melynek egyik legrangosabb képviselője lett. Ezt mutatják a Kapirgáló, a Jéghordás, a Zebegényi utca stb. című munkái. 1948-tól a Képzőművészeti Főiskola tanára volt. A századforduló körül született festőinknek, hatásokra érzékenyen reagáló, igen kultúrált jellegzetes képviselője.volt. Kossuth- ás Munkácsy-díjas festő. (Műv.L.1965.1k.214 o., MNL.3k.666 o.) (Forrás: Hevesi Erzsébet és Vermes Anna bélyeggyűjteménye (Március) http://mek.oszk.hu/10200/10292/)

Az I. világháború veresége a történelmi Magyarország széthullásának kezdetét jelentette. 1918 őszén győzött az ún. őszirózsás forradalom. IV. Károly lemondott a trónról és Károlyi Mihály gróf vezetésével létrejött a Magyar Nemzeti Tanács. Az 1918. november 16-án kikiáltott Magyar Népköztársaság ideiglenes elnöke Károlyi Mihály lett, aki kinevezte Berinkey Dénest (1871-1944) miniszterelnöknek. A kormány nem tudott úrrá lenni a politikai és gazdasági zűrzavaron. Az újabb területek átadását követelő Fernand Vix francia vezérkari alezredes (1876-1941) által Károlyinak átnyújtott jegyzék hatására a kormány válaszában kijelentette, hogy a követeléseket nem áll módjában teljesíteni. A kormány lemondott. 1919. március 21-én - illetve március 20-ról 21-re virradó éjszakán - a Magyarországi Szocialista Párt néven egyesült kommunisták és szociáldemokraták megalakították az új kormányt, a Forradalmi Kormányzótanácsot és proklamálták a Magyarországi Tanácsköztársaságot. Közzétették Károlyi Mihály nyilatkozatát a hatalom átadásáról. A Kormányzótanács hozzákezdett a fő szociális problémák rendezéséhez, elkezdődött a Vörös Hadsereg és a Vörös Őrség szervezése, majd az államosítások is megkezdődtek. 1919. április 13-án Bécsben Bethlen István gróf (1874-1946) vezetésével megalakult a magyar Anti-Bolsevista Comité és felvették a kapcsolatot a Bécsben működő antant-misszióval. Április 15-16-án a román csapatok intéztek támadást a magyar-román front teljes hosszában a Tanácsköztársaság ellen, majd április 17-én a csehszlovák csapatok átlépték a magyar határvonalat. Április 30-án a román csapatok elérték a Tisza vonalát, a csehszlovák csapatok pedig elfoglalták Miskolcot. Májusban Aradon a forradalom ellen szervezkedtek a magyarok és egyik szárnyuk ellenkormányt alakított gróf Károlyi Gyula (1871-1947) vezetésével. Hadügyminisztere Horthy Miklós, a volt osztrák-magyar flotta admirálisa lett. A minden hagyományt megtagadó kommunista diktatúra tovább növelte az ország bajait, a gazdasági élet összeomlott, végül a külső és belső nehézségek a 133 napig tartó proletárdiktatúra bukásához vezettek. 1919. augusztus 1-én a magyar Kormányzótanács - vita után - elhatározta a kormány lemondását. Kun Béla és Rónai Zoltán (1880-1940) jelentették be a határozatot a Budapesti Munkástanács ülésén. A Munkástanács az új kormány megalakításával augusztus 1-én Peidl Gyulát (1873-1943) bízta meg. Augusztus 2-án Peidl visszaállította a köztársasági államformát és hatálytalanította a Tanácsköztársaság számos intézkedését. Augusztus 6-án a Friedrich István (1883-1951) vezette ellenforradalmi csoport puccsszerűen lemondatta. Friedrich István alakított kormányt, miközben folyt a Tanácsköztársaság intézményeinek felszámolása. 1919 őszén az egymást követő kormányok helyett a tulajdonképpeni hatalmat Horthy Miklós a nemzeti hadsereg fővezére birtokolta, aki 1919. november 16-án bevonult Budapestre. (Larousse 1992.2k.778., Ormos M. :Világtörténet 1988.2k.) (Forrás: Hevesi Erzsébet és Vermes Anna bélyeggyűjteménye (Március) http://mek.oszk.hu/10200/10292/)