Ismertető szöveg: 1985. ZENESZERZŐK (II.)
A Nemzetközi Zeneév alkalmából.
Ofszetny. 11 F. fog.
T.: Varga Pál
Névérték: 2,- Ft
Á 1985. júl. 10,-1986. dec. 31.
PM 358 740 fog. 5 800
3728 3773 2 Ft J. S. Bach (1685-1750) 30,- 10,-
(Forrás: Magyar Posta- és Illetékbélyeg Katalógus)
Johann Sebastian Bach német zeneszerző. Dél-türingiai frank területről
származó híres zenész család tagja. Felmenő
rokonai a XVI. századtól részt vettek a német
zenei élet átalakításában. A nagy zenészdinasztia
leghíresebb tagja Johann Sebastian
orgonista, karnagy és zeneszerző. Első mestere
apja, a lipcsei városi muzsikus Johann
Ambrosius Bach (1645-1695) volt. Miután
szüleit kilencévesen elvesztette, orgonista
bátyjánál Johann Christoph Bachnál (1671-1721) tanult Ohrdrufban. 1700-tól a
lüneburgi Mihály-kolostor internátusának
növendéke, Johann Erst weimari herceg udvari
zenekarának hegedűse 1703-ban, majd a Neu-Kirche
orgonistája volt 1707-ig Arnstadtban.
1708 júniusig - egy évig - a mühlhauseni
Szent Blasius-templom orgonistájaként
alkalmazták. Kb. eddig tartott első, korai
alkotói korszaka is, amelyből orgonaművek, és
hagyományos kantáták sora származik. 1708-tól
Wilhelm Ernst és Ernst August hercegek szolgálatában állt udvari
koncertmesterként Weimarban. 1714-től havonta új műveket kellett komponálnia a
várkápolna számára. Kötelezettségének eleget tett és megírta életművének csúcsát
képező weimari korszak mintegy 30 kantátáját. Ebben a korszakban született orgonaműveinek
többsége. 1717-től karnagyi kinevezést kapott a kütheni udvartól. Itt
készült el az összes dúr és moll hangnemet felhasználó Das wohltemperierte Klavier
első kötete, ami 24 prelúdium és fúga, és kb. 40 világi kantáta, mint pl. a Kávékantáta,
Parasztkantáta stb. 1723-ban a lipcsei Tamás-templom kántora lett. Az itt eltöltött 12
esztendő újabb és újabb művek megírására ösztönözte. Itt születtek orgona műveinek
jelentős része - prelűdök, toccaták, fantáziák és fúgák, szonáták, korálok - , melyek
valamennyi orgonista breviáriuma és az ellenpontozás történetének csúcsát jelzik.
Hegedűsként és karnagyként ontotta a kamarazenei szerzeményeket. 1736-ban
megkapta az udvari karmesteri és zeneszerzői címet, de a feletteseivel vívott
szakadatlan harca és a közízlés változása miatt utolsó alkotói korszakában lényegesen
kevesebbet komponált. Késői ciklusának művei fémjelzik utolsó éveit, köztük a
II. Nagy Frigyes potsdami udvarában tett látogatás emlékét őrző Das
musikalische Opfer és a befejezetlen Die Kunst de Fuge. Művészi fejlődése a
lutheránus kántor-világból indult ki. A híres Magnificato-n kívül írt négy Passiót, egy
Karácsonyi oratóriumot, a H-moll misét, kantátaciklusokat az év liturgikus ünnepeire.
Műveiből magasztosság, fenséges nyugalom, tisztaság és kifogyhatatlan
gondolatgazdagság árad. Műveinek igen nagy száma, tehetségének
kiapadhatatlanságát igazolja. Korszakos jelentőségének felismerése, életművének
feldolgozása 1829-ben a Máté-passió Felix Jakob Ludwig Mendelssohn-Bartholdy nevéhez fűződő berlini előadása után vette kezdetét. Szembetegségének
elhatalmasodása következtében halála előtt teljesen megvakult. Maria Barbara
Bachhal (1684-1720), majd Anna Magdalena Wilckennel (1701-1760) kötött
házasságából 20 gyermeke született, akik közül négynek maradt fenn a neve a
zenetörténetben. (Forrás: Hevesi Erzsébet és Vermes Anna bélyeggyűjteménye (Március) http://mek.oszk.hu/10200/10292/)
|