Ismertető szöveg: Pázmány Péter magyar katolikus főpap. Protestáns családból származott, mostohaanyja hatására katolizált. 1587-ben megkezdett filozófiai tanulmányait a következő évben abbahagyta, belépett a jezsuita rendbe, 1590-ig novícius volt. 3 évig filozófiát tanult Bécsben, majd. Rómában teológiai tanulmányokat folytatott 1597-ig. 1596-ban pappá szentelték. 1597-1600 között Grazban, Vágsellyén és Kassán, majd 1603-07 között ismét Grazban tanított. 1607-ben visszatért Magyarországra és átvette az ellenreformáció irányítását. Hírnevét szenvedélyes hangú vitairataival alapozta meg. Számos főúri család az ő hatására katolizált. V. Pál pápa (1605-1621) felmentette rendi fogadalma alól, így 1616-ban túróci prépost, 1616-tól haláláig esztergomi érsek, 1629-től bíboros volt. Nagyszombatban 1619-ben papneveldét és nevelőintézetet létesített. 1623-ban Bécsben a magasabb fokú papi képzés céljára létrehozta a később róla elnevezett Pázmáneumot. 1635-ben Pozsonyban jezsuita kollégiumot alapított. 1635-ben alapította meg a magyar oktatásügy történetében meghatározó jelentőségű nagyszombati egyetemet, amelyet Mária Terézia áthelyezett Budára. 1950-ig Pázmány Péter Tudományegyetem néven működött, ma Eötvös Lóránd Tudományegyetem, melynek jogutóda 1993-tól a Pázmány Péter Katolikus Egyetem. Az egyetemen kívül több egyházi iskola és kolostor alapítása fűződik nevéhez. Irodalmi, hitvitázó munkáiban, prédikációiban a mai napig érvényes katolikus érvelési rendszert dolgozott ki. Hitvitáinak sorát Felelet az Magyar István sárvári prédikátornak az ország romlása okairul írt könyvére című írásával nyitotta meg. Fő műve a Hodegus. Isteni igazságra vezérlő Kalauz, a katolikus hittételek nagyszabású összegzése. Műveinek egyik legszebb darabja a magyar nyelven megszólaló Kempis-fordítás: Kempis Tamásnak Krisztus Követésérül írt négy könyvei. Mint szónok, prédikátor, erkölcsi tanításait a Prédikációkban fejtette ki. Magyar nyelvű irodalmi munkássága révén jelentősen előmozdította a magyar irodalmi nyelv, valamint a teológiai-filozófiai műnyelv fejlődését. (Larousse 1994.3k.279 o., MNL.14k.607 o.) (Forrás: Hevesi Erzsébet és Vermes Anna bélyeggyűjteménye (Március) http://mek.oszk.hu/10200/10292/)