Ismertető szöveg: 1976. FESTMÉNYEK (XIV.) - II. RÁKÓCZI FERENC (III.)
II. Rákóczi F. (1676-1735) születésének 300. évfordulója alkalmából.
20-as ívekben nyomva.
Mélyny. 12 1/4 F. fog.
Névérték: 1,- Ft
Á 1976. márc. 27.-1977. dec. 31.
PM 423 225 fog. 4 535
3104 3110 1 Ft Than Mór (1828-1899): Az ónodi országgyűlés 70,- 40,-
(Forrás: Magyar Posta- és Illetékbélyeg Katalógus)

Az ónodi országgyűlés (1707. május 31.-június 22.) a Rákóczi-szabadságharc tetőpontján, Ónod mezőváros közelében, a körömi mezőn megtartott kuruc országgyűlés. (Forrás: Wikipédia)

Than Mór magyar festő. Jogi tanulmányai mellett 1846-tól Pesten Barabás Miklósnál tanult. Az 1848-as szabadságharc félbeszakította tanulmányait és mert akkoriban már szívesen rajzolt, Görgey Artúr hadirajzolójaként készítette a szabadságharc ütközeteit megörökítő akvarellsorozatát a Tápióbicskei csata címmel. 1851-ben a bécsi akadémián Karl Heinrich Rahl (1812-1865) és Leopold Kupelwieser (1796-1862) vezetése alatt folytatta tanulmányait. Első jelentős történeti tárgyú olajfestménye, a Nyáry és Pekry elfogatása, mely a magyarországi romantikus festészet első jeles alkotása. Itáliai tanulmányútján - 1858-59-ben - biedermeier életképeket festett. 1860-ban tért haza és Pesten telepedett le, itt nyitott műtermet. Ez időtől kezdve, többnyire Lotz Károllyal együtt számos nagy falkép-megbízást kapott. A Vigadóban a nagyterem mennyezetének allegorikus alakjait, a lépcsőházban Tündér Ilona találkozása szerelmesével, a büfében Attila lakomáját festette meg. A Nemzeti Múzeum lépcsőházi frize, tizenhét jelenet a magyar történelemből, szintén az ő munkája. Nyugodt csoportfűzésű akadémikus kompozíciók, nála szokatlan színezéssel. Utolsó közös munkájuk a Keleti pályaudvar indulási csarnokának lunetta-képe A vasút allegóriája volt. Jelentősek portréi, pl. Deák Ferenc portréja. 1885-ben - mellőzöttnek érezve magát - néhány évre Fiumébe, majd Firenzébe utazott. Öt év elteltével tért haza és a Nemzeti Múzeum képtárának volt az őre, majd rövid ideig az Országos Képtárat igazgatta. 1896-tól Triesztben élt haláláig. Nyugodt, szabályos komponálási módjával, zömök, méltóságteljes alakjaival, sötétes színezésével, különösen a falfestészet területén az akadémizmus legjobb színvonalát képviselte. A XIX. századi magyarországi monumentális falképfestészet felvirágoztatója és egyik vezető mestere volt. (Révai Nl.18k.226 o., Műv.L.1968.4k. 529 o., MNL.17k.418 o.) (Forrás: Hevesi Erzsébet és Vermes Anna bélyeggyűjteménye (Március) http://mek.oszk.hu/10200/10292/)