Ismertető szöveg: 1987. MESE (VI.) - MESEHŐSÖK
Ofszetny. 12 F. fog.
T.: Füzesi Zsuzsa
Névérték: 4,- Ft
Á 1987. dec. 11.-1989. dec. 31.
P 465 600 fog. 5 200
3892 3940 4 Ft A rút kiskacsa 50,- 40,-
(Forrás: Magyar Posta- és Illetékbélyeg Katalógus)

Hans Christian Andersen dán költő és regényíró. Művelt csizmadia és vallásos parasztlány házasságából született. Apját hamar elvesztette, gyermekkorától dolgoznia kellett. Dickensi hányattatású gyermekkora volt. Szegényház, szövödei, dohánygyári, patikai munka voltak legfontosabb állomásai. 1819-ben Koppenhágába ment és balett-táncosként, majd énekművészként próbált szerencsét, míg végre híres ismerősei révén iskolához és utazáshoz jutott. Felolvasó körutakon járta be Európát. Hírnevét útirajzaival alapozta meg. Első útirajza az Árnyképek egy harzbeli utazásból címmel jelent meg 1831-ben. Útirajzai közül a legjelentősebb a műfaj klasszikusának számító Egy költő bazárja, melyet 1842-ben írt. Írt verseket, regényeket, novellisztikus történeteket, útirajzokat, és 1835-től kezdte közzé tenni meséit, melyekkel a dán irodalom egyik legismertebb alakjává vált. A romantika óta közkedvelt műfajt, a népmesékből és a romantikus, fantasztikus történetekből merítette és újította meg, és teremtett egyéni hangvételű alkotásokat. Tematikája sokrétű, a társadalmi igazságtalanságtól - Minden a helyén legyen - , a technikai fejlődésig - A nagy tengeri kígyó - , a művészet szabadságától - A fülemüle - , a történelemig - Dán Holger - terjed. A hókirálynő című meséje példázza a hideg racionalitás antihumánus jellegét, A kis hableány vagy A rendíthetetlen ólomkatona sorsa az erkölcsi értékek semmibevételét. Saját megfogalmazása szerint élete is szép mese volt. Önéletrajza 1855-ben jelent meg Életem meséje címmel. Műveit csaknem 100 nyelvre fordították le. Az első magyarul megjelent kötetét Petőfi özvegye Szendrey Júlia (1828-1868) válogatta és adta ki könyv alakban 1856-ban Andersen meséi címmel. Ránki György (1907-1992) szerzett operát A király új ruhája című meséből, Pomádé király új ruhája címmel, 1953-ban. (Larousse 1991.1k.109 o., Világir. Kisencikl. 1976.1k,48 o., MNL.2k.5 o.) (Forrás: Hevesi Erzsébet és Vermes Anna bélyeggyűjteménye (Április) http://mek.oszk.hu/10200/10292/)