Ismertető szöveg: 1991. GRÓF SZÉCHENYI ISTVÁN (II.)
Széchenyi I. (1791-1860) születésének
200. évfordulója alkalmából.
25-ös ívben nyomták.
Rézmetszet 12 F. fog.
T.: Vagyóczky Károly
Á 1991. szept. 6.-1993. dec. 31.
P 687 200 fog. 3 000
4112 4161 12 Ft Portré 100,- 30,-
(Forrás: Magyar Posta- és Illetékbélyeg Katalógus)
Gróf Széchenyi István magyar nagybirtokos, államférfi. Gróf Széchenyi Ferenc és Festetics Julianna fia. Tanulmányait Pesten,
Szombathelyen és Sopronban végezte 1803-08 között. 1809-ben
jelentkezett katonának, főhadnagyként vett részt a győri
csatában, majd átlépett a császári-királyi hadseregbe és végig
harcolta a napóleoni háborúkat. 1813-ban századossá
léptették elő. 1814-15-ben diplomáciai megbízatást kapott.
1815-16 ban Angliában a gazdasági és politikai életet
tanulmányozta. Beutazta Nyugat-Európát 1816-25 között, ahol
megismerkedett a fejlett polgári államok viszonyaival, s
tapasztalatai a hazai tarthatatlan állapotok megváltoztatására
ösztönözték, amit a nagybirtokos réteg vezetésével képzelt el.
Az 1825. évi pozsonyi országgyűlésen birtokai egy évi jövedelmét
ajánlotta fel a Magyar Tudományos Akadémia számára. 1826-ban kilépett a
hadseregből és Pestre költözött. 1828-ben Pesten - angol mintára - meghonosította a
lóversenyeket, 1828-ben megalapította az Első Lótenyésztő Egyesületet és
megjelentette a Lovakrul című könyvét 1828-33 között elkészült a három fő műve a
Hitel, Világ, Stádium, melyeket a hazai cenzúra miatt csak Lipcsében nyomtathatott ki.
1832 tavaszán kezdeményezésére alakult meg a Pestet Budával összekötő híd létrehozását segítő Hídegyesület. 1830-tól több gazdasági vállalkozást szervezett. Részt vett
a Duna Gőzhajózási Társaság, a Pesti József Hengermalom, az óbudai hajógyár és a
téli kikötő létrehozásában. 1833-tól irányította az Al-Duna szabályozását és 1836-tól a
Lánchíd építését. 1841-ben jelentős szerepe volt a Pesti Magyar Kereskedelmi Bank
megalapításában. Ezeken kívül foglalkozott a selyemhernyó tenyésztés, bortermelés
kérdéseivel. Az 1830-as évek második felében szembekerült báró Wesselényi Miklós barátjával és Kossuth Lajost is támadta politikai nézetei
miatt. Az 1841-ben Kossuth szerkesztésében megindult Pesti Hírlapot
veszedelmesnek, feszültség növelőnek tartotta. Az 1840-es években vezető szerepet
játszott a Tisza szabályozásában és az ármentesítési munkálatokban és a balatoni
gőzhajózás beindításában. 1843-44. évi országgyűlés idején publikálta a Jelenkorban
az Adó, illetve Két garas című cikksorozatát a közteherviselésről és az országos
pénztárról. Részt vett az 1846-ban létrehozott Konzervatív Párt alakuló ülésén, de a
pártba nem lépett be, mint ahogy egy évvel később az Ellenzéki Pártba sem. 1847-ben
tette közzé Politikai programtöredékek címmel véleményét Kossuth forradalomszításáról.
1848-ban megalakult Batthyány-kormányban vállalta a közlekedésügyi és a közmunkák miniszteri tárcát. 1848 szeptemberében a bécsi udvar és a forradalmi
Magyarország közötti ellentétek elmélyülése, a kirobbanó háború víziója
idegrendszerét felőrölte és a döblingi elmegyógyintézetbe vonult.A szabadságharc
leverése után erősödő önvád kínozta a történtek miatt és évekig nem fogadott
látogatókat. 1854-től állapota fokozatosan javult és érdeklődött a politika iránt. 1859-ben
Londonban névtelenül megjelent, de az osztrák titkosrendőrség figyeltette és a
házkutatás során megtalálták egy a Bach-rendszert dicsőítő röpiratra írt válaszát,
melyben megsemmisítő kritikát mondott az abszolutista kormányzatról, valamint a
Nagy Magyar Szatíra kéziratát, melyben maró gúnnyal állította pellengérre az
abszolutizmus rendszerét. Miután A. Thierry rendőrminiszter burkoltan megfenyegette,
hogy egy állami elmegyógyintézetbe szállítják át, főbe lőtte magát. (Larousse
1994.3k.697 o., MNL.16k.549 o.) (Forrás: Hevesi Erzsébet és Vermes Anna bélyeggyűjteménye (Április) http://mek.oszk.hu/10200/10292/)
|