Ismertető szöveg: 1948. CENTENÁRIUM
Az 1848-49-es szabadságharc 100. évfordulójára.
Mélyny. XI-Vj. 12 : 12 1/2 F. fog.
T Molnár László (8, 30, 40, 60 fill.), Köpeczi Bócz István (10 fill.), Harsányi Vera és Székely Péter (12, 20 fill.), Végh Gusztáv (1-4 Ft)
Névérték: 12 f
Á 1948. márc. 15. (8 f, 30 f, 1-4 Ft)/júl. 27. (többi érték) - 1951. jan. 31 Forgalmi bélyegek.
PM 4 077 000 fog.
1050 1002 12 f Börtönablak 150,- 30,-
(Forrás: Magyar Posta- és Illetékbélyeg Katalógus)

Táncsics Mihály magyar politikus, író. Eredeti neve Stancsics volt. Jobbágycsaládból származott, takácsmesterséget tanult, tanítóképzőt végzett, majd különböző előkelő családoknál nevelősködött. Az 1830-as évektől sorra jelentek meg nyelvészeti tárgyú munkái, tankönyvei. Irányregényeiben többek között gróf Széchenyi István gondolatait népszerűsítette. A cenzúra miatt politikai írásainak jelentős részét külföldön adták ki. A Népkönyv című művében, 1846-ban alapjaiban támadta a feudális rendszert, ezért körözést adtak ki ellene. 1846-ban Nyugat-Európában járt, majd hazatérve 1847 márciusban elfogták és sajtóvétségért bebörtönözték, ahonnan az 1848 márciusi forradalom szabadította ki. A Munkások Ujsága című lap kiadója és szerkesztőjeként, és mint országgyűlési képviselő fellépett a jobbágyrendszer teljes felszámolásáért. 1848-49-ben, tovább küzdött a jobbágyfelszabadításért. Alosztálynélküli társadalomról vallott nézeteit a Józanész és a Nap szava Isten szava című műveiben fejtette ki. A szabadságharc leverése után bujkálni kényszerült, felesége rejtegette. 1851-ben - távollétében - halálra ítélték. 1857-ben kegyelmet kapott. 1860-ban röpiratai terjesztése és a március 15-iki tüntetés szervezése miatt 15 évi börtönre ítélték, 1867-ben szabadult félig vakon. 1869-72 között független országgyűlési képviselő. Az Arany Trombita című politikai hetilap kiadója volt. 1872-ben visszavonult a közélettől, de élete végéig a dualista rendszer ellenfele maradt, nyelvészettel, utópisztikus rendszerek kidolgozásával, életműve sajtó alá rendezésével foglalkozott. (Larousse 1994.3k.810 o., MNL.17k.151 o.)(Forrás: Hevesi Erzsébet és Vermes Anna bélyeggyűjteménye (Április) http://mek.oszk.hu/10200/10292/)