Ismertető szöveg: 1983. JUHÁSZ GYULA
Juhász Gy. (1883-1937) születésének 100. évfordulója alkalmából.
Ofszetny. 12 F. fog.
T.: Kass János
Á 1983. ápr. 15.-1984. dec. 31.
P 580 300 fog. 4 800
3562 3599 2 Ft Portré 50.- 10.-
(Forrás: Magyar Posta- és Illetékbélyeg Katalógus)
Juhász Gyula magyar költő, tanár és hírlapíró. Középiskoláit Szegeden és Vácott végezte. 1902 és 1906
között végezte egyetemi tanulmányait Buapesten magyar-latin szakon. 1906 őszétől a
máramarosszigeti piarista gimnázium, majd 1908-tól a nagyváradi premontrei
gimnázium tanára volt. Első verseskötete 1907-ben jelent meg és Ady Endre líráját tükrözi. Nagyváradon ismerkedett meg szerelmi lírájának ihletőjével
Sárvári Anna színésznővel. Nagyváradon születtek első Anna-versei és
tájköltészetének első darabjai, mint pl. a Tiszai csönd. Korai költészetének második
kötete az Új versek, az impresszionizmus és a parnasszizmus vonzásában formálódott.
1911 után Szakolcán, majd 1913-ban Makón tanított. 1914-ben öngyilkosságot kísérelt
meg. 1917-ben visszatért Szegedre és egyre többet írt.
Szerkesztőségekben dolgozott és versei, cikkei a baloldali lapokban
jelentek meg. 1919-ben üdvözölte a proletárforradalmat, a szegedi
színház direktóriumának tagja volt, ahonnan a bukás után elűzték.
Hírlapírói tevékenysége igen sokrétű volt, nagy műveltségét,
felelősségérzetét mutatja. A XX. századi magyar líra kiváló
képviselője. Szerelmes versei kezdettől fogva a reménytelen
vágyakozás és a beteljesületlen rajongás darabjai. Szerelme
szimbólummá vált, alakja litánia formájú műveikben jelenik meg,
mint pl. Profán litánia. Az I. világháború alatt írt verseit a Késő szünet
című kötet tartalmazza. Az 1920-as évekbeli költeményei alkalmi
versek, dedikációk és a népi világot idéző versei, mint a Tápéi lagzi, A tápéi Krisztus
stb. Költészetét végigkísérik a "magyar versek", amelyek közül különösen a táj-versek
jelentősek. A humanizmus életművének egyik meghatározója, és a munkásság sorsa
verseinek kiemelt tárgya. Ilyen pl. a Sebesült munkás a Rókusban, A Munkásotthon
homlokára stb. Az emberi szenvedés, bánat iránti együttérzése sajátos
vallásosságával párosult. Költői alkotásainak kb. negyedrésze szonett. Prózai írásai
csaknem valamennyi önéletrajzi vonatkozásúak. Egészsége nagyon fiatalon
megromlott és kínzó tünetekkel járó idegbetegsége életének utolsó éveire
visszavonulttá, melankólikussá és depresszióssá tette. Végül önkezével vetett véget
irodalmi munkásságban gazdag és értékes életének. (Világir. Kisencikl.1976.1k.556 o.,
MNL.10k.367 o.) (Forrás: Hevesi Erzsébet és Vermes Anna bélyeggyűjteménye (Április) http://mek.oszk.hu/10200/10292/)
|