Ismertető szöveg: 1967. FESTMÉNYEK (III.)
Magyar festők alkotásai.
20-as ívekben nyomva.
Mélyny. 12 1/2 F. fog.
Névérték: 2,50 Ft
Á 1967. dec. 21.-1968. dec. 31.
PM 883 261 fog. 6 638
2422 2375 2,50 Ft Derkovics Gyula (1894-1934):
Végzés 60,- 50,-
(Forrás: Magyar Posta- és Illetékbélyeg Katalógus)
Derkovits Gyula magyar festő. Apja asztalosmester volt, s művészi hajlamai
ellenére neki is ezt a szakmát kellett tanulnia. Hogy a
rá kényszerített körülmények elől meneküljön, az
I. világháborúban önként jelentkezett katonának. Súlyosan
megsebesült, bal keze megbénult és egész életére kihaló tüdőbajt
szerzett. 1916-ban hadirokkantként
Budapestre költözött és
asztalosmunkákat vállalt. Különféle esti
szakiskolákban tanult rajzolni és festeni,
de komolyabb ismereteket csak 1918-ban
Kernstok Károly (1873-1940)
iskolájában szerzett. A
Tanácsköztársaság idején a
nyergesújfalui művésztelepen szerezte
meg a szakmai alapismereteket. Közben
belépett a Kommunisták Magyarországi
Pártjába. A párt megbízásából készítette
1514, Dózsa című fametszetét, a korabeli
magyar grafika legjelentősebb alkotását.
Az Utolsó vacsora, a Püspöksüveges önarckép, a Koncert című képei arról
tanúskodnak, hogy a korai kubizmus tanításai eljutottak hozzá, de arról is, hogy a
művész világmegváltó prófétai szerepének gondolatát, amely a német expresszionizmusban bontakozott ki, szintén magáévá tette. 1923-ban
3 évre Bécsbe költözött, ahol sikeres kiállítást rendezett. Ebben az időszakban
készültek a fehérterrort, a nyomort, a kitaszítottságot, a szenvedést ábrázoló
expresszív, tördelt kompozíciói a Halottsiratás, Lovasok, Menekülők. 1927-ben az
Ernst Múzeumban mutatta be 40 alkotását, és ezzel a kortárs festészet élvonalába
került. Hazatérése után külvárosképeiben - Utca, Újpesti hídfeljáró, Mi ketten - tudatosan
kezdte kialakítani formanyelvét. 1930-tól nagyfokú kompozícionális
összpontosítás, érzelmi sűrűsödés figyelhető meg alkotásaiban. Kialakul jellegzetes
ezüst és arany tónusértékű színvilága, szimbolikus tartalmat kaptak a hideg és meleg
színek. Példa erre a Végzés, Viharban, Három nemzedék, Híd télen, Anya, Dunai
homokszállítók, Hajókovács című munkái. Élete utolsó szakaszának művei a két
világháború közötti művészet egyik legmarkánsabb egyéniségévé tették, aki élesen
figyelt a kor szociális problémáira. Kiváló rajzoló, grafikus, szobrász volt. Jelentősek
agyag- és faplasztikái. Megalkuvás nélküli életművének elismerése csak a nyomor és a
nélkülözés okozta korai halála után következett el. (Műv.L.1.k.529 0.,Larousse.1.k.587
o., MNL.6k.493 o.) (Forrás: Hevesi Erzsébet és Vermes Anna bélyeggyűjteménye (Április) http://mek.oszk.hu/10200/10292/)
|