Képaláírás: Jókai Mór, Jókai Róza és Vágó Pál Roskovics Ignácz műtermében

Ismertető szöveg: "Mi mindenünket vesztettük el Jókaiban? Azt ma még értékelni sem bírjuk, nem hogy elsorolhatnék. Nemcsak nagy költőnk volt ő, hanem egy rész nemzetünk történetéből, fellengző reményeiből, sanyarú szenvedéseiből, a bukás mélyéről fölfelé törő erőfeszítéseiből. Tanító mesterünk volt, a ki megismertette velünk önmagunkat, saját nemzetünket és prófétánk volt, a kinek szavából szebb, dicsőbb jövő reményét merítettük. Ő benne egyesült multunk kegyelete, jelenünk küzdelme és jövőnk bizalma. Az ő nagysága nemzetünk nagysága volt, mértéke annak a szellemi magaslatnak, melyre a magyar ész és magyar szív emelkedni tud. Hogy a halál lezárta szempilláit, nem vesztettük el őt, csak földi porhüvelye távozott el közülünk. Lángelméjének fénye nem aludt ki, mert e fény világít és melegít az idők végezetéig. Jókai a miénk s a halál zord hatalmai sem ragadhatják el tőlünk soha." (Forrás: Vasárnapi Ujság 51. évf. 19. sz. (1904. május 8.)