Képaláírás: Ifj. Báró Eötvös Ignácz

Ismertető szöveg: "Fiuk, szintén Ignácz (1786-1851), a költő atyja, családi hagyományaihoz híven szintén udvari hivatali pályán keresett magának munkatért. Igen képzett férfiú volt H mint Sárosvármegye főispáni helytartója, majd főispánja, később pedig udvari alkanczellár és belső titkos tanácsos, végre pedig fötárnokmester nagy szerepet játszott. 1841-ben lemondott összes hivatalairól s Velenczére vonult vissza, hogy vagyoni ügyeit rendezze. Több beszédje s néhány kisebb német munkája maradt fenn. Neje, báró Lilim Anna, egy Westfáliából hazánkba származott német család leánya volt; atyja, báró Lilién József osztrák lovaskapitány, nőül vévén gróf Szapáry Juliannát, Ercsiben telepedett meg." (Forrás: Vasárnapi Ujság 51. évf. 13. sz. (1904. márczius 27.)

Karrierje a Pest vármegyei tiszteletbeli aljegyzőséggel kezdődött, később a magyar királyi udvari kamara fogalmazója, titkára és előadó tanácsosa lett. 1826-ban a magyar királyi udvari kancelláriának előadó udvari tanácsosa és Sáros vármegye főispáni helytartója, majd 1827-ben tényleges főispánja lett. 1830-ban udvari másodkancellárrá és belső titkos tanácsossá lépett elő. 1831-ben teljhatalmú királyi biztosként ő vezette a felvidéki kolerafelkelés leverését. 1834-ben a Heves vármegyei tisztújítási mozgalmak megvizsgálására királyi biztossá, 1836-ban pedig királyi főtárnokmesterré nevezték ki. Méltóságáról 1841-ben lemondott. (Forrás:wikipedia)