Képaláírás: Krivácsy József mint testőrhadnagy
A negyvenes évekből való aquarell után

Ismertető szöveg: Alsószalóki Krivácsy József 1825-ben született Szepes-Olasziban, régi nemes, de elszegényedett családból. Korán özvegygyé lett anyja kívánságára pap akart lenni, de a pártfogó nélküli ifjút, bármily kitűnő tanuló volt a lőcsei s a miskolczi gimnáziumban, nem vették fel a szemináriumba. Ekkor katona lett Kassán. A tüzérséghez került s 1842-ben elvégezvén a tiszti iskolát, bombászszá nevezték ki. Ily minőségben Bécsbe jutott, a hol rövid idő múlva beállott a magyar nemesi testőrségbe alhadnagyi ranggal.
1848-ban, a honvédség szervezésekor az István főherczeg nádor által kibocsátott felhívásra ő is átlépett a honvédséghez, mint rajta kívül a testőrség számos jeles tisztje, köztük Görgei, Klapka, Nagy Sándor, Máriássy János, stb. Krivácsyt eleinte a gyalogsághoz osztották be, a 10-ik honvéd zászlóaljhoz, a melylyel résztvett a Bánságban a szerbek elleni hadmíveletekben; első csatáját Écskán vivta a perlaszi sánczokban meghúzódott ráczok ellen. Októberben saját kívánságára áthelyezték Komáromba a tüzérséghez s Klapka - akkor kapitány - neki adta a vártüzérség parancsnokságát. Krivácsy harmadfél hónap alatt megerősítette az elhanyagolt várerődítményeket, jó karba hozta az ágyukat, gondoskodott municzióról s 1200 ujonczot képezett ki. 1849 elején a tüzérségi főparancsnokságot Mack őrnagy vette át s Krivácsy mint kapitány az első tüzérszázad vezetését kapta. Mack őmagygyal, a ki régebbi haragosa volt, gyakori összetűzése akadt. Az ostrom alatt Krivácsynak jutott a legfontosabb védelmi szakasz: a Sziget, a Nádorvonal elülső része s a Csillagvár védelme.
A márczius 6-ikától április 18-ikáig tartott ostrom közben Krivácsy igen nagy tevékenységet fejtett ki s vitézsége jutalmául az új várparancsnok, Guyon, maga tűzte mellére a III-ad osztályú vitézségi érmet, a Debreczenben székelő kormány pedig őrnagygyá léptette elő.
A szabadságharcz után sem mondott le forradalmi eszméiről s belekeveredett a May-Mackféle összeesküvésbe, a miért halálra ítélték. A halálos ítéletet kegyelem útján az utolsó perczben hat esztendei várfogságra változtatták át, melyet Kufsteinban, részint pedig Olmützben végig is szenvedett. Mikor kiszabadult, Olaszországba emigrált és 1860-ban ezredesi ranggal az olasz hadsereg kötelékébe lépett. A kiegyezés után visszatért hazájába és belépett az államvasutakhoz hivatalnoknak; lelkiismeretesen végezte hivatalos dolgait s még betegen, élte utolsó napjaiban is pontosan teljesítette kötelességét. Két olasz és egy magyar vitézségi érem tulajdonosa volt.
(Forrás: Vasárnapi Ujság, 1903. november 8.)