Képaláírás: II. Rákóczi Ferencz ifjúkori arczképe
Lengyelországban készült 1702-iki festmény után : Thaly Kálmán gyűjteményéből.

Ismertető szöveg: Felsővadászi II. Rákóczi Ferenc (Borsi, 1676. március 27. - Rodostó, 1735. április 8.) magyar főnemes, a Rákóczi-szabadságharc vezetője, erdélyi fejedelem. 1704-ben Gyulafehérváron erdélyi fejedelemmé választották, és így ő volt az utolsó, aki betöltötte ezt a tisztséget. 1705-ben a szécsényi országgyűlésen a dux & princeps címeket kapta, amely "vezér és fejedelem" jelentésű, és a magyar történetírás hagyományos értelmezése szerint ezzel megválasztották "a haza szabadságáért összeszövetkezett magyar rendek vezérlő fejedelmévé".
Neve szorosan összefügg az általa 1703-ban indított Rákóczi-szabadságharccal, melyben a teljes állami függetlenséget kívánta visszaszerezni a Habsburg Birodalomtól. E célnak megfelelően választották Erdély és Magyarország fejedelmévé, aminek tökéletesen megfelelt, mivel Rákóczi Zsigmond erdélyi fejedelem leszármazottja volt, azonkívül dédapja és nagyapja, I. Rákóczi György és II. Rákóczi György, továbbá apja I. Rákóczi Ferenc is erdélyi fejedelmek voltak.
Szabadságharca azonban nem érte el a kívánt eredményt. A magyarság szemében ma is tiszta lelkű és becsületes vezetőként él tovább, mivel a szatmári békekötés után a felkínált közkegyelmet nem volt hajlandó elfogadni, és végig kitartott a magyar függetlenség ügye mellett. A szabadságharc bukása ellenére is megakadályozta az ország beolvadását a Habsburg Birodalomba, és a rendi alkotmány, ha látszólagosan is, de fennmaradt.
(Forrás: Wikipédia)