Képaláírás: Gróf Andrássy Aladár

Ismertető szöveg: Gróf Andrássy Aladár Budapesten született 1827 február 16-ikán. Jó magyar nevelésben részesült; a gimnáziumot és a jogot magánúton végezte. Tanulmányai befejezése idejében ütött ki a szabadságharcz s ő ép úgy, mint bátyjai, beállt a magyar hadseregbe. Az erdélyi seregben szolgált s Bem tábornok szárnysegéde volt Több csatában kitüntette magát; Bem a csatamezőn nevezte ki őrnagygyá. A világosi fegyverletétel után külföldre menekült s csak az általános amnesztia kihirdetésekor tért vissza a hazába. 1862-ben megnősült, báró Wenckheim Viktor leányát, Leontin bárónőt vette nőül. A kiegyezés előtti időben főleg gazdálkodással foglalkozott különösen a lótenyésztés terén szerzett hírnevet A kiegyezés után mint Zemplén, majd mint Gömör vármegye főispánja vett tevékeny részt az új lendületnek indult magyar közéletben. 1870-ben a fővárosba költözött. Igazgatósági elnöke volt a magyar általános hitelbanknak, a budapest-pécsi és az első magyar-gácsországi vasúttársaságoknak, a felső-bodrogi vízszabályozó társulatnak s a tiszavölgyi társulatnak. Az országos magyar gazdasági egyesületnek alelnöke volt.
Kiváló érdemeket szerzett a budapesti önkéntes mentő-egyesület körüli munkásságával. E közhasznú és a főváros életében immár nagy fontosságra jutott egyesület nagyrészben neki köszönheti 1887-ben történt alapítását és azóta végbement folytonos fejlődését.
Érdemeit több nagy kitüntetéssel ismerte el a király is, 1873-ban a Lipót-rend középkeresztesévé. 1886-ban valóságos belső titkos tanácsossá, a millennium évében pedig az aranygyapjas- rend lovagjává nevezte ki. Mint magyar kir. főkamarásmester, az ország zászlós urai közé tartozott.
(Forrás: Vasárnapi Ujság, 1903. április 12.)