Képaláírás: A váczi siketnéma intézet régi épülete.

Ismertető szöveg: A Cházár András Egységes Gyógypedagógiai Módszertani Intézmény, Kollégium és Gyermekotthon, korábban Siketnémák Országos Intézete, ezen intézmény jogelődje az első magyarországi gyógyító-nevelő intézet Cházár András kezdeményezésére 1802-ben kezdte meg működését "Váczi Királyi Siketnéma-Intézet" elnevezéssel.
Az intézet (Vác, Március 15. tér 6.) két középkori kanonokház egybeépítésével alakult ki, s a török kiűzése után püspöki palotaként működött. 1741-ben felújították, az udvar felé bővítették. Miután a püspök új palotába költözött, ez az épület tanintézetként élt tovább, később az angolkisasszonyok zárdája nyert benne elhelyezést, majd katonai célokra használták. 1802-ben Cházár András itt alapította meg az ország első intézetét siketek és némák számára, és a ház azóta is ezt a célt szolgálja.
Cházár András alapítványokból tartotta fenn iskoláját. Az adományozók nevét a bejárati előcsarnokban lévő márványtáblákon lehet elolvasni, köztük olyan nevekkel, mint, I. Ferenc osztrák császár vagy Draveczky Ferenc esztergomi püspök). I. Ferenc például 5000 Ft-ot és az akkor üresen álló váci püspöki palotát rendelte intézet létesítésének céljára. A váci intézet 1878-ig az ország egyedüli siketeket oktató iskolája volt, ekkor nyílt meg Budapesten az izraelita siketoktatási intézet.
A megnyitás évében 3 tanerő oktatott 20 tanulót. Később a tanulók száma évről évre nőtt, így 1901-ben már 151 tanulója és 15 tanára volt az intézetnek. Miután az épület kicsinek bizonyult a tanulók elhelyezésére, Borbély Sándor az akkori igazgató - akinek szobra az iskola kertjében található - elhatározta, hogy a fennállás 100 éves fordulójára új épületet építtet. Itt több iskolai tanterem, tornaterem, szertár és tanári szoba is helyet kapott. Ezt a ma is működő épületet 1902 júliusában adták át.
(Forrás: Wikipédia)