Képaláírás: Saint-Pierre a pusztulás után. (A képe a pusztulás előtt a "Vasárnapi Ujság" f. évi 20. számának 320-ik lapján jelent meg, ugyanezen nézőpontból lefényképezve.)

Ismertető szöveg: A hamutól zöldesszürke hegyek, dombok alján három kilométernyire mindenütt romok láthatók: összedőlt, a tűztől megfeketedett falak,melyek közül komoran emelkedik ki a székesegyház megcsonkúlt tornya, egymásra hányt törmelékek, kopasz fák, mindenféle többé-kevésbbé elszenesedett árúk, emberi készítmények, emberi és állati holttestek. S mindez vastagon bevonva hamuval, a mely kiveszi a tárgyakat formájukból, megváltoztatja körvonalaikat. A mint az ember bemegy a városba, a látvány még megrendítőbb. Lépten-nyomon holttestekbe botlik a járókelő, melyek a legkülönfélébb helyzetekben hevernek szanaszét, egyenként és csoportokban. Nem lehet meg­állni könyek nélkül, mikor például egy dolgozó-szobájában ülő férfi holttestére akad az ember, kinek vállára egy fiatal nő, valószínűleg leánya, támaszkodik, átfogva nyakát, egy fiatalember pedig lába előtt hever. S ilyen jelenetet nem egyet láttak az első arra járók, a kik bemerészkedtek a romok közé.
(Forrás: Vasárnapi Ujság, 1902. június 22.)

A Pelée vulkán déli lábánál, kis karéjos öböl partján feküdt St.-Pierre, a gyarmat legnagyobb kereskedelmi kikötője s legforgalmasabb városa. Hosszan nyúlt el a tenger partján s három részből állott: a kikötő, a belváros és a vár. Ezenkívül még két külvárosa is volt, az egyik Trois-Ponts hosszan terült el a Roxelane folyó partján, a másik a Fonds-Coré a tengerparton nyúlt végig, egész a kis Sainte-Philoméne falucskáig. St.-Pierre város utczái szűkek voltak, de bőségesen öntözhették, mert rendkívül bő vízvezetéke volt a városkának. A kikötő-városrészt mintegy 200 méter magas halom védelmezte a széltől s e miatt ez volt a város legforróbb része, míg a többi városrészt a keleti szél kellemesen hűsíthette. A kereskedelmen kívül rumkészítéssel is foglalkozott a szerencsétlen város lakossága s volt 16 rumgyára közt olyan is, a mely képes volt naponként tízezer liter rumot készíteni.
A sziget pompás növényvilágának megismertetésére már 1803-ban alakítottak egy botanikus kertet, a mely a leírások szerint gyönyörű szép lehetett, noha terménytelen pusztítást tett benne egy-egy forgószél. A szigetet valósággal ragyogó zöld mezbe borította délszak pompás növényzete, fel egészen a rettenetes Pelée vulkán legtetejéig, a hol a legmagasabb helyen, mintegy 400 faj páfrány finom lombozata sűrűsödött hatalmas erdőkké s borította árnyékba azt a kis krátertavat, a melynek vizében még a katasztrófát megelőző nap is fürödtek. Általában azokat a területeket, a melyek hasznos növények termelésére nem voltak alkalmasak mindenütt ellepte a délszak őserdeje : pálmák, bambusznád s a forró égalj egyéb örökzöld növényzete.
S most mindennek vége van. St.-Pierret eltemette a szétrobbant vulkán hamuja olyan gyorsasággal, hogy lehetetlen volt a lakosságnak menekülnie.
(Forrás: Vasárnapi Ujság, 1902. május 18.)