Normál kép: 377_476_pix_oldal_09_kep_0002.jpg   Méret: 770x607 Színmélység: 24bit Felbontás: 199dpi
Nagy kép: 377_476_pix_oldal_09_kep_0002_nagykep.jpg   Méret: 1056x833 Színmélység: 24bit Felbontás: 199dpi
Kattintson az új ablakban való nagyításhoz! 
Click to enlarge it in a new window!

Képaláírás: Utcza részlet Saint-Pierreből a tűzhányó pusztulása után.

Ismertető szöveg: A Mount Pelée-tűzhányó a Karib-tengeren található, Martinique szigetén. A vulkántól mintegy hat kilométerre délre helyezkedett el St. Pierre városa, amely egy évszázaddal ezelőtt a sziget fővárosa volt. A kitöréskor a városban tartózkodók száma megközelítette a 30 000 főt.
A vulkán, amelynek magassága 1397 méter volt, egyszer már működött 1851-ben. Az akkori aktivitás nem sok gondot okozott, mindössze egy kis kitörés zajlott le, gyenge hamuszórással. A vulkán újraéledésének jeleit 1902. március 23-án észlelték először. Egy felderítőcsoport megmászta a hegyet, s amint a kráterbe néztek, megpillantottak egy másik, apró krátert, amelyben egy pocsolya terpeszkedett. A kis kráterből több helyen is kénes gázok törtek elő. A kráter neve Etang Sec (azaz Száraz Tengerszem) volt, s ez lett a későbbi kitörés centruma.
A vulkán április vége felé egyre aktívabbá vált. Gyakori robbanások, hamu- és kőzetkitörések követték egymást.A kitörések tovább folytatódtak és egyre hevesebbé váltak. A fővárosra hamueső szállingózott, és csípős kénes gázok terjengtek a levegőben. Ezek töménysége néha már olyan szintet ért el, hogy sokan nedves zsebkendővel az arcukon közlekedtek.
Május 5-én aztán bekövetkezett az, ami már megjósolható volt az előjelekből. A felfelé nyomuló izzó magma szinte forrásig hevítette a krátertó vizét. A tó vize kizúdult a Riviere Blanche völgyébe, és elsöpört egy cukorgyárat, amely a tengerparton feküdt a vulkántól 5-6 km-re. A kiömlő forró víz 90 km/órás sebességgel száguldott végig a folyó völgyén, s közben hatalmas kőzetdarabokat, földet, sarat ragadott magával. A törmelékár a tengerre kiérve akkora hullámokat keltett, hogy elsüllyesztett egy jachtot, mindenkit elpusztítva a fedélzetén.
1902. május 8-án reggel 7 óra 52 perckor aztán bekövetkezett a végzetes kitörés. A város pusztulása után a kitörések tovább folytatódtak. Május 20-án ismét egy izzófelhő rohant végig a városon. Áldozatokat ekkor már nem szedett... Később is több hasonló kitörést produkált a hegy, amely még egy különös jelenséggel lépte meg a megfigyelőket. 1902 novemberében egy folyamatosan megszilárduló lávaoszlop jelent meg, amely naponta 10 métert nőtt, és nemsokára elérte a 310 méteres magasságot.
(Forrás: http://www.origo.hu/tudomany/fold/20020509harmincezer.html)


   Felvétel a kedvencek közé vagy megosztás másokkal/Bookmark or share this page