Képaláírás: Báró Bánffy Dánielné.
Dunky fivérek fényképe után

Ismertető szöveg: Báró Bánffy Dánielné, szül. lóczfalvi Gyárfás Anna. Egyike volt az erdélyi főúri társadalom legismertebb alakjainak, a ki bárhol jelent is meg, tisztelet vette körűl.
1821-ben született háromszéki ősrégi nemes családból. 1842-ben ment férjhez losonczi báró Bánffy Dánielhez, a ki már a régi erdélyi országgyűléseken az első sorban küzdők közt szerepelt, később Dobokamegye főbírája s az unió után alispánja volt egész a szabadságharcz végéig. Neje, bár a napi politikába soha sem elegyedett, a hol a honleányi lelkesedés tanúsításáról volt szó, mindig az elsők között volt részt vett a negyvenes évek rendkívül élénk erdélyi társadalmi és hazafias mozgalmaiban, melyekben a nőknek is nevezetes szerep jutott. Majd 1848-ban, midőn Erdélyben is megkezdték a nemzeti hadsereg megalakítását, s a hölgyek ékszereiket, ezüstjüket fölajánlották a haza oltárára, mint első aláiró volt ott báró Bánffy Dánielné Hegedűs Sándor kolozsvári ügyvédnek, a volt kereskedelmi miniszter atyjának gyűjtőívén. Jelen volt a kolozsvári redout-épületben tartott országgyűlésen is, mikor az uniót kimondották, a karzat lelkes hölgyközönsége között.
Az alkotmány helyreállítása után férje országgyűlési képviselő, majd főispán lett s 1876-ban valóságos belső titkos tanácsosi czímet nyert. 1888-ban hunyt el.
Özvegységében is megtartotta a báróné azt a társadalmi tekintélyt, melyet kiváló tulajdonságai biztosítottak számára. Ritka jótékony asszony volt jótékony egyesületekre sokat áldozott s másokat is erre buzdított. A kolozsvári mentőegyesület s számos más jótékony intézet működését áldozatkészséggel támogatta. Sok száz szegénynek baját enyhítette, maga is felkereste gyakran a szegényeket, adományokat osztogatott köztük, vigasztalta őket.
(Forrás: Vasárnapi Ujság, 1902. június 8.)