Képaláírás: Tüdőbetegek Erzsébet-Szanatóriuma a budakeszi erdőben.

Ismertető szöveg: Az intézet gyönyörű helyen fekszik, a Jánoshegy délnyugati lejtőjén, mérföldekre terjedő remek kilátással, egy erdei tisztáson. Éjszaki és éjszak-keleti szelek nem jutnak hozzá. Körülöleli a székes-főváros szépséges tölgyerdeje. Szép park veszi körűl, teljes tisztaság már itt is, úgy mint magában az intézetben. Pedig a söprés a főépületben, a hol a betegek laknak, ösmeretlen mindent nedves feltörléssel tisztogatnak. A látogatónak is csak czipői megtisztíttatása után szabad a szanatóriumba belépnie. Mindenütt legömbölyített falszögletek, küszöb nélküli ajtók, hézag nélküli asbest-padló, valamennyi helyiségben mindig nyitva álló szellőző csapó-ablakok, embermagasságig email-festésű fal, olyan készítésű bútorok, hogy por ne húzódhassák meg rajtuk mindenütt világos színek a falakon, bútorokon, hogy barátságos és mindig tiszta legyen, a szabad levegő folytonos élvezetét egész éven át megengedő berendezések mindez csak egy része annak, a mit az intézetben láttunk. A legnagyobb rend, tisztaság, alig pár heti ott tartózkodás után felviruló arczszint nyerő, javult kedólyhangulatú betegek, mi meglepi a látogatót.
(Forrás: Vasárnapi Ujság, 1902. április 20.)