Ismertető szöveg: Buják vára 1303-tól a XVIII. század elejéig meghatározta a falu sorsát, amelynek legjelentősebb tulajdonosa Garay Miklós Magyarország nádora volt. A várnak köszönhetően a település egyike Magyarország megszakítás nélkül folyamatosan működő templomos helyeinek, még a török hódoltság alatt és a reformáció idején is. Amikor 1616-ban Pázmány Péter az esztergomi érseki széket elfoglalta, a török hódoltság következtében a vármegyében csak Divényben és Bujákon volt katolikus pap, és egészen nagy területet látott el a bujáki lelkipásztor. 1745-ben Mária Terézia Eszterházy Pálnak adományozta és a herceg Eszterházyak birtokolják Bujákot, egészen 1848-ig. Ebben az időben, épül fel a település jelenlegi Isten háza, amely az egyházközség történetének harmadik temploma, 1752 és 57 között, barokk stílusban, csakúgy, mint a régi középkori templomai Szent Márton püspök tiszteletére szentelve. 1884-ben gróf Károlyi Gyula vette meg a földbirtokot. Az 1900-as évek elején, gróf Károlyi Erzsébet a templomot megnagyobbítatta, ami így nyerte el mai, falusi viszonylatban szokatlanul monumentális alakját. A település XX. századi történetéhez, olyan személyek kapcsolódnak, mint a Nobel-díjas tudós Szentgyörgyi Albert, aki a Buják külterületén álló Kiskér-pusztán gyerekeskedet, vagy a Kossuth-díjas festőművész, Glatz Oszkár munkásága, aki százféle formában örökítette meg a falut és annak egyedülállóan szép és ma is élő népviseletét. A romjaiban a mai mögött látható régi plébániát Eszterházy építtette, mely többszöri átépítés és javítgatás után az 1980-as évek elejére használhatatlanná vált. Ekkor az egyházközség új modern plébánia építését határozta el, mely az 1980-as években az egyházközség tagjainak kétkezi munkájából és adományából épült fel 3 szinttel. A plébánián 2008 őszétől jelentős felújítások kezdődtek. (Forrás: https://sites.google.com/site/bujakrk/)