Képaláírás: E. Kovács Gyula siremléke a kolozsvári temetőben.
Dunky fivérek fényképe után.

Ismertető szöveg: A költő-művész sirja virágokkal volt borítva. A sirra helyezték el a kolozsvári színház nagy nemzeti szinű koszorúját, az Erdélyi Irodalmi Társaság diszes koszorúját.
A sziklatömbön nyugvó szóles syenit-oszlop síremlék lepellel volt bevonva. A leleplezési ünnepet Szakács Andor, a kolozsvári színház tagja nyitotta meg ünnepi beszédével, melynek végső szakaszánál lehullt a síremléket takaró lepel és látható lett az emlékoszlopon a jeles tragikusnak domborművű mellképe, melyet Klösz szobrász készített karrarai márványból. Az oszlopon a következő felírás van bevésve: E. Kovács Gyula színművész 1839-1899.
(Forrás: Vasárnapi Ujság, 1901. november 17.)

Ecsedi Kovács Gyula színész, költő, rendező. 1856-ban Debrecenben Láng Boldizsárnál lett színész. 1857-58-ban egy erdélyi kistársulathoz került. 1859-ben Aradon volt szerződésben, 1860-62-ben Kassán, ill. Debrecenben Latabár Endre volt az igazgatója. 1862-65-ben drámai segédszínész lett a pesti Nemzeti Színházban. Ezután 1865-től kis megszakítással 1878-ig a Kolozsvári Nemzeti Színház tagja volt. 1869-70-ben, majd 1878-82-ben négy évadra Pestre jött. 1882-től végleg a kolozsvári színház tagja maradt. 1872-től volt rend. és művészeti vezető is. Képzett és tudatos művész, kiemelkedő drámai színész, Egressy Gábor stílusának folytatója, rendkívül sokoldalú, intrikusnak, tragikusnak is kiváló. Tehetsége kedvező külső adottságokkal párosult, magas termettel, beszédes szemekkel, kifejező arcjátékkal, zengő orgánummal, mellyel fölényes biztonsággal bánt. Szuggesztív előadásmódja, aprólékosan kidolgozott, szenvedéllyel és nemes humorral teli alakításai magával ragadták a közönséget. Népszínműben, vígjátékban is fellépett, de igazi területe a tragédia volt. Legnagyobb Shakespeare-színészeink egyike. (Forrás: Magyar Színházművészeti Lexikon)