Képaláírás: Kapisztrán arczképe Vivarini Bartolómeótól
Eredetije a párisi Louvre-ban, másolata az Országos Képtárban Budapesten.

Ismertető szöveg: A kép csak másolat ugyan, de mégis nagyon érdekes.
Rajta nevezi magát festője először a Vivarininévvel, amely a korai velenczei iskola évkönyveiben elsőrendű helyen áll. A muranói Vivarini festő-család három tagja közül a középsőnek, Bertalannak alkotása e mű, mint az alján lévő keskeny szalagocska felirata elárulja. Ugyanebből azt is megtudjuk, hogy a kép 1459-ben, tehát három esztendővel Kapisztrán halála után készült. Hogy kit ábrázol, azt a majdnem életnagyságú alak mögötti vörös kőlapon, a hasonló színű és anyagú talapzat párkányán olvasható gót betűs felirat mondja el.
A szürke csuhába, a Ferencz-rend akkori viseletébe öltözött, fapapucsos, derekán kötéllel övezett alak jobbjában függőlegesen letűzött lobogót tart. A zászlónak a szent arcza felé lebbenő oldalán az ő kedves tanítómesterének és eszményképének, Sienai Szt. Bernardinnak a typikus ábrázolása látható, kezében az égből alászállt tüzes golyóval, mely az eleinte súlyos beszédhibával küzdő prédikátort csodálatos módon ékesszólóvá tette. A lobogónak Kapisztrán glóriás feje fölött lebegő szalagja is latin felírást visel, mely hálaadásra szólítja föl a híveket a Jézus Krisztus által kivívott győzelemért, tehát világosan czéloz a nándorfehérvári diadalra, a szent mozgalmas és viszontagságos életének e dicsőségesen ragyogó koronájára. A kissé előrehajlott, középtermetűnél valamivel alacsonyabb, de korához képest még mindig szilárd tartású aggastyán feje kiváló gonddal van festve. Hozzá mérten a test még kissé kezdetleges ábrázolása egészen arra az átmeneti korszakra vall, a melyben Vivarininek eleinte még félénk szárnybontogatása máris nevezetes haladást jelez, ha elődeivel hasonlítjuk őt össze.
(Forrás: Vasárnapi Ujság, 1901. október 10.)