Képaláírás: Dombormű arczképek a kolozsvári unitárius kollegiumban.
János Zsigmond. Dávid Ferencz. Szentábrahámi Mihály. Aranyosrákosi Székely Sándor.
Bölöni Farkas Sándor. Augustinovics Pál. Kriza János. Káli Nagy Elek. Ferencz József.

Ismertető szöveg: A legelső helyet az ifjú fejedelem: János Zsigmond (1540-1571) foglalja el. Az 1568 évi tordai országgyűlés személyes jelenlétében tartatott és a vallás dolgában kimondotta, hogy kiki azt a vallást követhesse, a melyet akar. János Zsigmond az unitárius vallásnak nemcsak létjogot adott, hanem Baját szavával is védelmére kelt.
A fejedelmi jóindulat mellett egy hatalmas tehetségű, európai hirű tudós férfiú, Kolozsvár egykori főpapja, püspöke, Dávid Ferencz (1510-1570) szónoki ereje tetőzte be a művet. A díszterem főhelyén, a fejedelem balján az ő eszményített arczát találjuk. Képe nem maradott fönn, sőt még leirás sem. Kriesch Aladár festőművész Torda város nagy képére, mely az 1568. évi országgyűlést jeleníti meg, költői ihlettel ecsetelte rá az átszellemült nemes prófétai arczot.
A fejedelem jobbján van Szentábrahámi Mihály (1683-1758) püspök szobra. Ez a férfi az erdélyi unitárius egyháznak második megalapítója. Csaknem harmincz évig volt a kollégium tanára, a kolozsvári gyülekezet papja és az egyház püspöke.
Székely Sándor (1797-1852) az egyháznak kedvelt püspöke, az unitárius hymnologiának új szellembe és tisztult magyar nyelvre átültetője volt, de a nemzettől is elismerést vívott ki, mivel "Székelyek Erdélyben" czímű hőskölteménye a "Zalán futása" megírására inspirálta Vörösmartyt.
Bölöni Farkas Sándor (1795-1842) legkivált úgy ismeretes, mint a ki Éjszak-Amerikát 1831-32-ben beutazta és kiadott könyvével nagy hatást tett az ébredező nemzetre. Ettől eltekintve is, Farkas Sándor gondoskodott emléke biztosításáról egy értékes könyvtárral, melyet az unitárius kollégiumnak hagyott és egy szép tőkével, melynek jövedelme a könyvtár gyarapítására fordíttatik.
Augustinovics Pál (1763-1837) a magyar és lengyel unitárius érintkezés emléket vitte be az új kollégiumba. Atyja a Lengyelországból kiűzött unitáriusok egyik ivadéka, szegény székelyföldi pap volt. Ó maga az unitárius egyház segélyével végezte be tanulmányait s örök háláját úgy vélte leróhatónak, hogy összes keresményét gondosan megtakarítva, tőkét gyújtott, egy szép birtokot vásárolt és mindenét az egyháznak hagyta. Augustinovits Pál a kir. ítélőtáblánál főkormányszéki tanácsos volt. A kollégium gondnoki tisztjét több éven át viselte kiváló ügybuzgalommal.
Kriza János (1811-1875) a szelíd lelkületű püspök, a székely népköltészet vadrózsáinak buzgó gyűjtője, ifjúkori szép költeményeivel föltűnést keltett, de a papi meg püspöki sok munka mellett kevés időt tudott áldozni a költészet múzsájának. Toroczkói születésű, de nagyajtai származású. Erdővidék zöld erdői zúgásán, vadgalambjai bugásán nevelte föl anyja. Egyházában, szelíd mérséklet, a békés együttérzés volt irányelve még ma is tisztelve és hálásan emlegetik.
Káli Nagy Elek (1816-1878) az unitárius egyház kiváló szószólója és bátor védője volt. Erdélyi viszonyok szerint gazdag ember és befolyásos volt, 1841-42-ben és 1846-47-ben képviselőséget is viselt.
Ferencz József püspök Nagy Elek gondnoksága alatt, mint gyermekifjú, 20 éves korában lett tanárrá, szorgalmas, kitartó és tehetséges ember. Először mint szónok tűnt föl, azután, midőn püspök lett, 1876-ban ifjúi ereje teljes bátorságával kezdett munkához és ma már 25 évi püspöki jubileumát ünnepelte meg egyháza. Nemes ambiczióját sok szerencse támogatta.
(Forrás: Vasárnapi Ujság, 1901. október 13.)