Képaláírás: Régi arató-ünnep. - Feszty Árpád rajza.

Ismertető szöveg: aratóünnep
az aratóünnep aratás befejezésének megünneplése. A mezőgazdasági hagyománykörnek az egész magyar nyelvterületen ismeretes, látványos közösségi jellegű szokása. Első emlékei a középkorig nyúlnak vissza. Az aratóünnepnek különböző változatai ismeretesek, főbb mozzanataiban azonban országosan megegyezik. Az aratás befejezése után a részesaratók búzakalászból, mezei virágból aratóünnep aratókoszorút kötöttek, ritkábban aratóünnep búzababát és ünnepélyes menetben a földesúr, tiszttartó vagy a gazda elé vitték. A vendégség rendszerint tánccal fejeződött be. A tánccal egybekötött aratószokás egy 1901-es miniszteri felhívás után vált általánossá, főleg nagybirtokos vidékeken. Az egyénileg arató gazda nem rendezett ünnepséget, de a kalákás vagy részesaratásnál rendszerint kalákatánc (taposóbál), kepebál (Felvidék) fejezte be az aratást, amelyet gyakran a tarlón tartottak meg. A gazda a munkásokat itallal - gyakran étellel is - megvendégelte. - Irod. Madarassy László: Magyar aratószokások (Ethn., 1928) Madarassy László: Az aratókoszorú (Ethn., 1931) Kaposi Edit-Maácz László: Magyar népi táncok és táncos népszokások (Bp., 1958).
(Forrás: http://mek.oszk.hu/02100/02115/html/1-339.html)