Normál kép: 381_476_pix_Page_04_kep_0001.jpg   Méret: x Színmélység: Felbontás: ismeretlen
Nagy kép: 381_476_pix_Page_04_kep_0001_nagykep.jpg   Méret: x Színmélység: Felbontás: ismeretlen
Kattintson az új ablakban való nagyításhoz! 
Click to enlarge it in a new window!

Képaláírás: A boerok Budapesten: De Weit András megkoszorúzza Petőfi szobrát.

Ismertető szöveg: Andreas Gerhardus De Wet (s nem De Wett János mint a lapok általában irták) 1876-ban született a Fokföldön, atyjának nagy kiterjedésű farmján. 1896-ban Transzválba ment, hol tanulmányait bevégezvén 1899-ben szeptemberben a háború kitörésekor, mint önkéntes a hadseregbe lépett hadnagyi ranggal. A háború elején Natálban volt s részt vett az 1899. okt. 20-án Dundee mellett vívott ütközetekben. Majd Joubert tábornok alatt részt vett a Ladysmith mellett október 30-án vívott csatában s az estcourti expediczióban, honnan visszatérve, Joubert Botha tábornokhoz osztotta be. Az angolokra nézve végzetes colensói ütközetben deczember 15-én, egyike volt azoknak, kik a 11 ágyú elvételénél hősiesen küzdöttek s azokat a Tugelán átszállították.
A kormány ekkor a Fokföldre való betörés szervezésével s végrehajtásával bizta meg, Jooste kommendans mellé rendelve, mely expediczió Magersfonteinból indult ki, hol ez időben Cronje tábornok tartózkodott. 200 emberrel indultak el, Swenykent mellett kelve át az Oranje folyón s útjokat Gruikalandon át vették. Egyenesen Prieska felé vonultak, melyet a szabad állam nevében Oranjehez csatoltnak jelentették ki s túlnyomóan holland eredetű lakosainak fegyverfoghatóit magukkal vitték az expediczióra. Czéljok az volt, hogy az angol haderő hátába kerüljenek s a fokföldi vasutat De Aar mellett hatalmukba kerítsék. Minthogy pedig csapatuk gyenge volt ily nagy feladat végrehajtására, azon taktikához folyamodtak, hogy az angol községeket egyenként elfoglalják s velük tartó lakosaikat maguk közé vegyék. Prieskaból Jooste és De Wet 14 emberrel Kenhart felé mentek, hol angol tisztek által vezetett 60 felfegyverzett kaffer által éjjel megtámadtattak teljesen fedetlen helyen s isten csodája, hogy csak 2 halottjuk s egy pár könynyű sebesültjük volt a támadás után. Csapatjuk ekkor már csak 12 emberből állott, de egy része ezeknek napkeltével mégis rohamot akart intézni a község ellen. Ezt azonban De Wet nagyon is merésznek látván, cselt gondolt ki. Kora reggel egyik társukat ultimátummal a község parancsnokához küldte, komolyan felszólítva, hogy ha egy óra alatt a helyőrség fegyvereit a község végére ki nem hordja, s fegyvertelenül oda ki nem áll, ágyúztatni fogja a községet. A csel bevált. Reggel nyolcz órakor a község megadta magát, mert a De Wet csapatának nagyságáról s felszereléséről sejtelmük sem volt. E község boer-barát lakói közül 600-an egyenesen hozzájuk csatlakoztak. Az így megnövekedett csapat felével Jooste éjszak felé ment Oranje-river felé, De Wet pedig Uppingtont szállta meg. Ezután még két heves csatát vívtak angol csapatokkal, melyeket levertek, de egyúttal lőszerüket is annyira elfogyasztották, hogy alig maradt 3-4 tölténye egynek egynek. Akkor hallották meg a Cronje paardebergi veszedelmét s belátva, hogy hazájuktól oly távol angol területen maradniok tovább lehetetlen, 20-50 emberből álló csapatokra oszolva, Transzválba visszatérni határozták el, hová csak 4 hét múlva jutottak el temérdek küzdelmek után. De Wet ekkor Oranjeban maradt s részt vett a Dewetsdorp, Brandfort s Kronstadt mellett vívott győzelmes csatákban, melyek után a túlnyomó számú angol hadsereg egyre szorította őket Pretoria felé, melynek bevételekor ő és csapata benrekedt s elfogatván, Durbanba vitetett, hol a rájuk való felügyelet gyarló volta lehetővé tette, hogy egy franczia hajóra meneküljön, melylyel aztán Európába jött. Legelőször Francziaországban kötöttek ki, onnan Belgiumon át Hollandiába ment s Krüger megbízása folytán az európai boer - liga szervezésére Németországba ment. Innen jött hozzánk.

(Forrás: Vasárnapi Ujság, 1901. junius 16.)


   Felvétel a kedvencek közé vagy megosztás másokkal/Bookmark or share this page