Képaláírás: Herman Ottónak a madarakról írt új könyvéből. - Csörgei Titusz rajzai.
Karvaly.

Ismertető szöveg: Leirás. A hím gerle-, a tojó sokszor galamb nagyságú is de hosszú farkú lábcsűde karcsú, hosszú és meztelen karmai tűhegyesek az ujjak talprészén kiálló fojtószemölcsök csőrének felső kávája hirtelen hajlású, tövén a viaszbőr zöldessárga. Szemcsillaga aranysárga. Színe felül kékesszürke, alul hasfelén egészben világos alapon harántúl csíkos. A hosszú farkon öt sötét, szalagszerű, rovott sávoly. A karvaly legszívesebben fenyvesekben fészkel a sűrűben, 4-5 méter magasban de fészket is foglal a varjaktól. A fészekalja négy-öt, ritkán hat, nagynéha hét tojásból áll, a tojás meszesfehér, vagy zöldes, agyagos szeplővel.
Élete módja. Noha egészben véve kis madár, igen nagy rabló és ez villogó sárga szeméből azonnal kitetszik. A veréb nagyságú apró madaraknak valóságos réme, mely prédáját a magasból "lökve" és röptében fogja el. Mint igazi rabló, barázda hosszában, sövény vagy erdőszélen, kazal tövében röpülve, lopakodva kémleli ki prédáját, leginkább a seregbenjáró madarat, s a mikor kikémlelte, oldalt vágódik, kerengve magasra száll és a mint a sereg szárnyra kap, ereszkedik kellő magasságba érve, szárnyát testhez kapja és mint valami ólomdarab lezuhan a kiszemelt menekülő áldozatra, melyet azon röptében karmával nyakon ragad és megfojt. Ezután lassabban röpülve bokortövébe vagy hancsikra viszi és begyre szedi. Éven át kitart nálunk nem ritka, de nem is gyakori.
Szín és alak szerint szakasztottan mássa a holló nagyságú, de hosszú farkú héja, vagy hejjő, tikölőkánya, kara vagy galambász, mely tyúkra, galambra, fogolyra nagy veszedelem. Ez a régiség karmadara vagyis a karon hordott vadászó karvalya, melyet belső Ázsia népei, teszem a kirgizek, manapság is nagy kedvvel szárnyasok vadászatára használnak. Ifjan kiszedve hamar szelidül. A hová beveszi magát, rettenetesen pusztít, nevezetesen a tyúkok között.
(Forrás: Herman Ottó: A madarak hasznáról és káráról)