Képaláírás: Képek Mandsuországból
Országút Kirin és Ninguta közt az őserdőkben

Ismertető szöveg: Mandsuországnak legtermékenyebb része délnyugati sarka, mely a Pecsili öböl éjszaki vége felett, szemben a nagy khinai alfölddel fekszik. Nem annyira fegyverrel, mint ekéjével, iparával és kereskedelmével hódít ez a nép, s a mi a mandsukkal megesett, megtörtént az már néhányszor más hódító népekkel is, hogy t. i. fölolvadtak a mindent asszimiláló khinai kultúrában.
A Liau folyó alföldje éjszak felé gyéren lakott, száraz pusztaságba megy át. Kelet felé középmagas fennföld ós hegyvidék határolja. Ez kinyúlik dél felé az u. n. Liau-tung félsziget alakjában s messze előrenyomuló fokával megszűkíti a Pecsili-öbölbe, tehát Tien-czin kikötőjéhez vivő bejáratot. Ha Szibériát az oroszok dél felé akarják terjeszteni, hogy olyan tengerhez jussanak, a mely télen sincs befagyva: akkor itt kell kereskedniük, mert itt érik el azt legközelebb.
A föld pedig termékeny a szőlő vadon nő és mindent dús növényzet borít! Igaz, hogy télen nagyon hideg van, mert akkor ez a földdarab a meteorológiai tünemények egymásutánjánál fogva Éjszak-Ázsiához tartozik, s így Szibéria és a mongol puszták hideg, derűit és száraz tele vesz rajta uralmat a hőmérő még Niu-Csuang-ban is, a Liau folyó torkolatánál, leszáll 50°-kal a zérus alá.
Tavaszszal beköszöntének a nedves tengeri szelek s annyi esőt hordanak, hogy a Szongari és Nonni folyók elöntik Petuna körül az alföldet s beltengerré teszik a terméketlen rónát. Nyáron aztán nagyon meleg van valósággal délszaki nyár érleli a föld fagyától alig fölengedett termőföldeken a hullámzó vetést. Olyan forró és nedves ez a nyál-, hogy képes volna délszaki növényzetet megérlelni.De viszontatél oly szigorú,hogy csak a legkitartóbb fenyő és czédrus-félék daczolnak vele sikerrel. Ennek a köpenyegforgató klímának köszönhetjük aztán azt a sajátságos keveredést az állatvilágban, a melyről bámulattal emlékeznek meg a természetvizsgálók, a kik az Amur völgyében s az Usszuri mellékén jártak. Az éjszaksarki jégmadarak és fókák mellett ott van az erdőkben a rettenetes tigris, talán még nagyobb és hatalmasabb, mint bengáli testvére. A tűz körül valami indiai lepkefaj (Tropea) zümmög a szibériai fenyő (Abies sibirica) tövére a vadon nőtt szőlő vesszője fut fel. Az egy éves növényzet rengeteg nagyságot ér el. Ha enyhe volna a tél, bizonyára elnyomná a mi növényzetünket a szubtropikus flóra de így a mi vadvirágaink uralkodnak korlátlanul. A kender egész fává nő árnyékában magam is megpihentem. A vadrezeda embermagasságúvá nyúlik fel virágfüzére kitűnő korbács volt csökönyös öszvérem számára. A lakatlan völgyek fenekét a fehér és fekete üröm, meg néhány más kóró valóságos erdeje fedi, a melyben óvatosan, iránytűvel kell előrehatolni, mert sem eget, sem földet nem látni belőle, s itt van a tigris és medve igazi tanyája.
(Forrás: Vasárnapi Ujság, 1901. április 21.)