Képaláírás: Tuniszi főúri lakodalom. - A jegyesek első találkozása.

Ismertető szöveg: A nyolcz napig tartott ünnepély első napját a nász-szoba elrendezése foglalta el, melyet roppant számú meghívott vendég - csupa nők - jelenlétében maga az Ali bej, az uralkodó herczeg neje, a Béja Kebira végzett. A férfivendégek ezalatt a palota külön helyiségében tartózkodtak.
A második nap volt a tulajdonképeni esküvő. Már reggel nagy számban gyülekeztek a ház rokonai és vendégei s várták a menyasszonyt, Szidi Mohammed bej leányát, a ki kilencz órakor érkezett meg anyja, apja és ennek háreme kíséretében. A menyasszony-várók, csupa nő a szolgaszemélyzet is, még eunuchok sincsenek - a nászhelyiségekben gyülekeznek, a melyekben azonban nem férnek el, még a lépcsők is megtelnek tarka keleti színekben, selyemben és drágakövekkel pompázó nőkkel. Megérkezik a menyasszony, a "bénéja". Anyja támogatja, mint a beteget. Szemérmetesen lesüti szemet, melyet egész nap nem emel fel,- így kivánja az illem. Ingadozó lépésekkel tart a hálószoba felé, a hol megpihen rövid időre. Szép nő, büszke méltóság ömlik el rajta s arcza keleti nőnél ritka eszességet árul el. Néhány percz múlva ismét megjelen a teremben, a hol divánra ültetik s párnákat raknak mögéje, hogy az egyenes ülés el ne fárassza. Aranynyal áttört gazdag selyem öltönyét drágakövekkel ékes magas tiara-szerű süveg egészíti ki, melyet arany szalag köt fejéhez.
Csakhamar megérkezik a vőlegény is, Szidi Nasszőr bej fia. Ruhája mintha egy franczia akadémikus és egy tábornok egyenruhájából volna összetéve, - különben a férfiak mind európai szabású ruhában vannak, amely bővelkedik ugyan arany himzéssel, de majdnem kivétel nélkül túlságos szűkre van szabva.
Ez az a pillanat, a mikor a vőlegény először látja menyasszonyát gyermekkora óta, Mert törvény az, hogy a mint a két család elhatározza a gyermekek leendő egybekelését, elválasztják őket az esküvő napjáig.
A menyasszony felkél a divánról s anyjától és a vőlegény anyjától támogatva, a vőlegény felé lépdel, hogy hódolata jeléül megcsókolja a tenyerét. A vőlegény szabadon gyönyörködhetik menyasszonya szépségében, ez azonban nem vetheti föl rá szemét. A kézcsók után a házaspár - mert most már azok - visszavonulnak a nászszobába. Rövid idő múlva megjelen a vőlegény a férfiak elvezetik, hogy elvégezze a rituális mosdásokat és imákat, a menyaszszonyt pedig a herczegnők veszik pártfogásukba: rendbehozzák a ruháját, megfésülik, behintik illatszerrel.
Így megy le aztán a menyasszony a második emeletről az elsőre, a hol egy roskatag öreg ember vár rá : az uralkodó bej, a kinek szintén meg kell csókolnia a tenyerét. Ezután a menyasszony egy trónra ül és a tiszteletére rendezett tánczokban és énekekben gyönyörködik. Ezek végeztével négy eunuch elvezeti a menyasszonyt, a bej pedig egy hosszú mellékteremben a megterített s mindenféle édességekkel megrakott asztalhoz ül, megízlel egy-két bonbont, czukorsüteményt és hazamegy palotájába.
Erre aztán a meghívott férfivendégek ülnek az asztalhoz, de csak a forma kedvéért vesznek egy-egy kis darabkát a rajta levő jókból. Mikor a férfiak ezt elvégezték, sorra kerülnek a nők. Ők már ugyancsak nekilátnak az édességeknek, akárcsak a verébcsapat a vetésnek. Néhány percz múlva nincs is rajta semmi. A többi napokat lakomák, ének, táncz töltik be.
(Forrás: Vasárnapi Ujság, 1901. márczius 31.)