Ismertető szöveg: 1996. AZ 1956-OS FORRADALOM ÉS SZABADSÁGHARC EMLÉKÉRE
50-es ívekben nyomva.
Ofszetny. 12 F. fog.
T.: Svindt Ferenc
Névérték: 24,- Ft
Á 1996. okt. 22.-1998. dec. 31.
P 600 000 fog.
4368 4416 24 Ft Nagy Imre (1896-1958) 160,- 120,-
(Forrás: Magyar Posta- és Illetékbélyeg Katalógus)

Nagy Imre magyar politikus. Szegényparaszt családból származott. A MÁVAG-ban dolgozott lakatossegédként. Az I. világháborúban 1916 júliusban orosz hadifogságba esett. 1918 júniusi szabadulása után csatlakozott a polgárháborúban harcoló Vörös Gárdához. 1920-ban belépett az orosz kommunista pártba, majd 1921-ben pártmegbízatással hazatért. Itthon - Kaposvárott - is tagja lett a Vági-féle Magyarországi Szociáldemokrata Pártnak és agrárkérdésekkel foglalkozott. 1925-ben radikális politikája miatt kizárták a Szociáldemokrata Pártból. A Vági-perben két év börtönre ítélték. 1925-ben a Magyarországi Szocialista Munkáspárt alapító tagja lett. 1928-1930-ban Bécsben, majd 1930-tól Moszkvában élt, ahol a Komintern Nemzetközi Agrárintézetében, 1937-38-bana SZU KSH-ban, majd 1939-től a moszkvai rádió magyar adásának szerkesztőjeként dolgozott. A II. világháború után 1944 novemberben hazatért és az ideiglenes nemzeti kormány földművelésügyi minisztere lett. 1945-től tagja a kommunista pártnak (MKP,MDP), 1947-49-ben az Országgyűlés elnöke. 1950-52-ben élelmezésügyi, majd begyűjtési miniszter. Az erőszakos kollektivizálás, kuláklisták stb. ellenzése miatt szembekerült a párt vezetőségével, ezért 1949 szeptemberben leváltották Politikai Bizottsági tagságából. 1951-ben került vissza régi tisztségébe. 1953 júliusában kifejezett szovjet utasításra az Országgyűlés miniszterelnökké választotta. Új szakaszt nyitott a politikában. Ezek voltak az enyhülés évei, mert enyhítették a Rákosi-rendszer terrorját. 1954-től felszabadultabb politikai légkör, a sajtó és a kulturális élet megújulásához vezettek intézkedései. Kormányprogramjának végrehajtása során, rendszeresen összeütközésbe került sztalinista ellenzékével. 1955 áprilisban pártellenes tevékenység és frakciózás vádjával leváltották funkcióiból és kizárták a pártból, mert ismét Rákosi kemény vonalas politikája jutott szerephez. A pártba csak 1956 október elején vették vissza. Az 1956. október 23-án kirobbant forradalom hatására visszakerült a Központi Vezetőségbe és 24-én kinevezték miniszterelnökké. A szovjet különmegbízottakkal tárgyalva megpróbálta elérni, hogy vonják ki csapataikat az ország területéről. 29-én feloszlatta az Államvédelmi Hatóságot. November 1-én átvette a külügyminiszteri tárcát is. A szovjet csapatok november 4-én történt bevonulása után a jugoszláv követségre menekült. November 24-én letartóztatták és a romániai Snagovba hurcolták. 1957 áprilisban letartóztatták, Budapestre szállították és eljárást indítottak ellene. Az egész eljárást elutasította, nem védekezett, kegyelmet sem kért. 1958. június 15-én egy koncepciós per során a népi demokratikus államrend megdöntésére irányuló szervezkedés kezdeményezése és vezetése, valamint hazaárulás vádjával halálra ítélték és 1958. június 16-án kivégezték. A holttestét a börtönudvar betonja alá rejtették, majd 1961-ben titokban átvitték a Rákoskeresztúri Köztemető 301-es parcellájába. 1988. június 16-án emlékművet avattak Párizsban a Pere Lachaise temetőben kivégzésének 30. évfordulóján. 1989. június 16-án mártírtársaival együtt a társadalom rehabilitálta kb. 300.000 ember jelenlétében a budapesti Hősök terén. Jogilag 1989.július 6-án rehabilitálták.(A XX.század Kr., Larousse 1994.3k.13 o., MNL.13k.449 o.)(Forrás: Hevesi Erzsébet és Vermes Anna bélyeggyűjteménye (Június) http://mek.oszk.hu/10200/10292/)