Képaláírás: Bokrászat vizslával

Ismertető szöveg: "A fácán vadászatának nálunk három módja van gyakorlatban:
1. a bokrászás vizslával;
2. a pásztázó vadászat és
3. a hajtás elől álló puskásokra.
A bokrászásnál a vizslát röviden kerestetjük; ha a vizsla nagyon sebes és messze keres, a csörgő vagy csengetyű nem sokat használ, mert ha a vizsla áll, a csengetyű hangját nem halljuk s így legfeljebb csak az irányt tudjuk, melyből a csengetyűt előzőleg szólani hallottuk és így a vizslát hosszas ideig kell keresni, vagy akárhányszor, a keresés hiába való lévén, vissza kell hívni. Éppen ez okból nem is tartom ajánlatosnak, a vizslát a szaladó fácán után engedni, mert a hajsza rendesen hosszú ideig, illetve nagy távolságra tart, aszerint mint a vizsla a vadat óvatosan vagy gyorsan követi; az első esetben a vadász követheti ugyan a vizslát, de a fácán van messze előttük s ha valamelyik nyiladékhoz ér, oly messze kel fel, hogy eredménnyel nem lőhető, a második esetben a vadász a sebes vizslát nem képes követni s így ha a fácánt állja vagy nem találja meg, vagy az előbbi eset áll be, hogy t. i. a fácán messze kel. Sűrű, magas vágásban, eltekintve attól, hogy a járás roppant fáradságos, a lövés a legtöbb esetben lehetetlen, mert akárhányszor a felkelő vadat se láthatni. ..."
(Forrás: http://mek.oszk.hu/13100/13111/)