Képaláírás: Takarmányfedél

Ismertető szöveg: "Három-négy darab, másfél méter hosszú 3 cm vastag karót egymástól 50 cm.-nyire, rézsutosan úgy verünk a földbe, hogy szabad végeik összehajolva sodronnyal összeköthetők legyenek. A jól összekötözött takarmánycsomót, mely a karók közét kitölti, az állvány közé ismét sodronyon úgy kötjük fel, hogy az a földtől 20-25 cm.-nyire legyen s azután az állvány felső részét zsupszalmával jól befödjük, hogy az alatta levő takarmányt a hó vagy eső ne érje. A nyulak ugyanis a nedves takarmányt, különösen a nedves lóherszénát, nem bírják megemészteni s elhullanak. Az természetesen igen fontos, hogy a hó az etető mellől gondosan el legyen takarítva, miért is egy hóhányó lapát és egy nyirág-seprű az etetők környékén kéznél tartandó."
Forrás: Diezel, Carl Emil : Az apróvad vadászata (p. 285-286.)
http://mek.oszk.hu/13100/13111/