Képaláírás: Az őz. A vad etetése

Ismertető szöveg: "Az utolsó ága a vadóvásnak a vad etetése, melyre, különösen a szigorú évszakban, midőn a táplálék kezd nagyon szűkülni, különös gond fordítandó. Az őz óvásának és gondozásának harmadik pontját két kérdés megoldásával fejthetni ki: a) Mikor áll be a vadetetés szükségessége és b) a gyakorlatban melyik táplálék vált be az őzre nézve, mint a legjobb és legegészségesebb? a) A vad etetését - és itt elsősorban az őzről van szó, - hideg és igen havas télen semmi körülmény között sem szabad elhanyagolni, ha a pagonyban az őzállomány még oly csekély volna is. Ha az őzállomány nagy és a pagony kiterjedésével nincs arányban, tehát félő, hogy a rügyek lerágásával az erdőben több vagy kevesebb kárt okozhat, a vadat még enyhe télen is etetni kell. Ezen esetben az etetés az erdő védése érdekében, tehát nem a vad, hanem az erdő érdekében történik, mert enyhe télen az őz nemcsak hogy nem szorul etetésre, hanem ez inkább káros mint hasznos a vad ugyanis lassankint megszokja az etetőkön könnyen megkapható inyenctáplálékot s a természetes, tehát egészségesebbtől elszokik."
Forrás: Diezel, Carl Emil : Az apróvad vadászata (209. p.)
http://mek.oszk.hu/13100/13111/