Képaláírás: Munkácsy Mihály "Ecce Homo" czímű festményéből
A Rudolf-emlékalbumból.

Ismertető szöveg: A nagy vallásos képcziklusba a középső darabot: az Ecce homo-t épen tizenkét évvel később (1896.) illesztette be Munkácsy. A festmény azt a jelenetet ábrázolja, midőn Pilátus az Üdvözítőt homlokán a töviskoronával, vállán a megalázás szégyenjelével: a bíborpalásttal vezeti a csőcselék elé a jeruzsálemi törvényház oszlopos csarnokában. Folytatását látjuk a Krisztus elitéltetését követő momentumnak, ugyanazokkal a fanatikus, türelmetlen és kiengesztelhetetlen alakokkal, kik már a mester első nagy képéről ismerősek előttünk. A kompoziczió jobb oldalát oszlopos erkély foglalja el, egyszerű lépcsőzettel. Középen lelki nyugalmának teljességében a meggyalázott Üdvözítő áll, fején töviskoronával mellette Pilátus, ki épen bemutatja őt a felbujtott népnek: "Ecce homo!". E két alak mögött a római katonaság áll sorfalat, valamint katonák foglalják el az erkélyhez vezető lépcsőket is. Rideg, komor alakok, kik éles ellentétei a törvényház udvarán csoportosuló, tolongó és zajgó csőcseléknek. A tömegben látjuk Máriát is, a mint néma fájdalmával elalélva roskad János apostol karjai közé.
Az Ecce homo az utolsó nagy munkája Munkácsynak. Mint a bibliai képek mindegyike, ez is mélyen megható kompoziczió de a mester végzetes betegsége már nyomokat hagy a nagy vászon egyes részein. Az alakok ingadozók, az ecsetkezelés nem mindig biztos, a légtávlatok itt-ott hiányzanak. ... (Forrás: Vasárnapi Ujság, 1900. május 6.)

Munkácsy Mihály (1844-1900) Krisztus-trilógiája 1881-86 között készült, Párizsban. A két első festmény: a Krisztus Pilátus előtt (1881) és a Golgota (1884) még 1887-88-ban amerikai tulajdonba került: John Wanamaker vásárolta meg. Később, 1911-től a philadelphiai Wanamaker áruház különtermében állította ki, ahol minden böjti és húsvéti szezonban láthatta a nagyközönség is. Sajnos, 1988 februárjában elárverezték a gyűjteményt, így a Krisztus-képek két külön tulajdonoshoz kerültek. A harmadik mű, az Ecce homo (1896), a mester utolsó alkotása, hosszas vándorút után Debrecenbe jutott, s a Déri Múzeumban látható 1930 óta. ... (Forrás: Vigilia, 1989/3)

Munkácsy Mihály, francia nyelvterületen Michel Léo de Munkácsy (született: Lieb Mihály Leó, Munkács, 1844. február 20. - Endenich, Németország, 1900. május 1.) magyar festőművész.
Munkácsy mélyről küzdötte fel magát, az asztaloslegényből híres festő lett, aki hatalmas méretű vásznaival az egész világot meghódította. A kor legnagyobb "szociológusa" is volt egyben, az európai és a magyar társadalom falusi és városi közösségeinek kiváló ismerője. Tanulmányozta és nagy műgonddal lefestette a sorsukba beletalált embereket. Európai, keresztény és magyar polgár volt egyszemélyben és zseniális tehetségű festő, de ahhoz, hogy hatalmas méretű életművét létrehozza, nagy szorgalom, megfeszített szellemi és fizikai munka szükségeltetett. Romantikusan realista festő volt, aki mindig invenciókkal teli munkákat alkotott. Nagy méretű vásznain készíti el kompozícióit gazdag embertípusokkal, eszköztárakkal mintegy előrevetítve a 20. századi karakterszínészekkel, számos statisztával és pazar díszlet anyaggal dolgozó, gazdag kiállítású színes széles vásznú filmek világát. ... (Forrás: Wikipédia)