Képaláírás: Savang Vaddhana, sziámi királyné

Ismertető szöveg: Savang Vaddhana királynő a sziámi királynak nemcsak felesége, hanem féltestvére is, mert mindkettejöknek egy atyjuk volt, nevezetesen Csulalongkorn elődje, a "bölcs" Munkut.
A sziámi alkotmány szerint ugyanis a király első feleségül csak királyi vérből való herczegnőt vehet, csak ez az első feleség lehet Sziámnak királynője a többi sok feleség voltakópen csak háremhölgy.
Savang Vaddhana mint királyné, második felesége Csulalongkorn királynak. Az első felesége ugyanis évekkel ezelőtt egy csónakázás alkalmával vizbe fúlt.
A király nejének halála után mostani nejét léptette elő az első feleség és királynő méltóságára. Savang Vaddhana alig negyven éves, kicsi termetű, kellemes, megnyerő, de egyszersmind méltóságteljes kifejezésű, szép asszony. Képünkön királyi díszében, honi ruhaviseletében látható. Nemzeti ruhájukat, viseletüket a sziámi nők nem hagyják el. Vállára és derekára a királyné finom selyemből, arany és ezüst szálakkal áttörve, csipkékkel dúsan díszítve készült kényelmes kabátkát ölt. Hivatalos alkalmakkor rendjelekkel földíszítve, ujjaira pedig pompásan ragyogó kövű gyűrűket húzva látható. Az ékszer különben igen kedves csecsebecséjük. Az egész ruházatuk, még czipőjük is csak úgy csillog-villog a drágakövek tüzétől. Szoknya helyett térdig érő bő nadrágformát visel, melyet öv szorít a derekára. Finom lábait hosszú selyem harisnya és kivágott selyem czipő födi. A czipő csattjai aranyból valók, drágakövekkel dúsan kirakva. Fejére soha sem kalapot, sem más fejdíszt nem tesz: a nap heve ellen csak az udvarhölgyek által tartott ernyők védik. Haját rövidre vágatja és simán hátrafésűlteti.
Savang Vaddhana királynő két gyermekkel ajándékozta meg férjét de az elsőszülött, törvény szerint a trón örököse, még kicsiny korában meghalt. S második fia sem fog a trónra ülhetni, mert ennek sincs oly teljes egészsége, hogy rá lehetne bizni a birodalmat, a melynek határain ott leselkedik a franczia, hogy hatalmába kerítse ezt a drágakövekben, különösen smaragdban és rubintban oly gazdag országot.
(Forrás: Vaárnapi Ujság, 1897. julius 18.)