Képaláírás: Klimm Mihály

Ismertető szöveg: Klimm 1851-ben született Budapesten, hol atyja egyszerű iparos volt. Reáliskolai tanulmányait kitűnően végezvén, a budai műegyetem hallgatója lett, a mi a tanulmányokon kivűl nagy anyagi gondot is rótt rá, mert szegénysorsú atyja nem juttathatott neki elegendő költséget. így csakhamar ösztöndíjat nyert, nyaranta pedig mérnöki munkákat végezve, tartotta fenn magát. Tanulmányai végeztével előbb tanársegéddé választatott, majd 1872-ben megszerezte a mérnöki képesítést. De a fiatal mérnök előtt már ott lebegvén életének a mindennapinál magasabb czélja, nem sietett mindjárt a gyakorlat terére, hanem, hogy elméleti képzettségét gyarapíthassa, tovább folytatta tanársegédi működését a műegyetemen majd az oktatásügyi minisztertől utazási ösztöndíjat nyervén, vízépítészeti tanulmányok czéljából külföldre ment.
Volt Bajorországban, Svájczban, a Bajna mellékén, Hollandiában, Belgiumban, az aacheni polyteohnikumon assistensi állást is viselt 1873-ban pedig Hamburgba vonzották az ott folyó nagy vízépítkezések. Itt a nagy nevű Dalmann közbenjárására, kire, mint egyik legnagyobb mesterére, mindig hálával emlékezett vissza, alkalma nyilt tényleges részt venni a vízépítési munkálatokban, nevezetesen az Élbe szabályozásában és a kikötő építésében.
1874 tavaszán Cseh-, majd Szászországba utazott, s Drezdában a kir. vízépítészeti igazgatóság szolgálatába lépett s állását nemcsak gyakorlati továbbképzésére, hanem elméleti készültségének még fokozottabb kiterjesztésére is fölhasználta, miközben törhetetlen kötelességérzetével, kiváló szellemi képességével és alapos tanultságával feljebbvalóinak szeretetét nagy mértékben sikerült kivívnia.
A közoktatási kormány e külföldi útnak szép eredménye által indíttatva, Klimm részére az ösztöndijat 1875-ben újból meghosszabbította, 8 ő ekkor járta be a badeni nagyherczegséget, megismerkedett az ottani kisebb folyók szabályozásával,aztán pedig Elszász-Lotharingiába ment, s hogy az ottani vízépítési alkotásokat teljesen áttanulmányozhassa, a fő-kormányzóság szolgálatába állott. így csakhamar tágas működési tért nyert a hírneves Grebenau vízépítési igazgató mellett, s ki 1877-ben meghalván, a Felső-Majnára vonatkozó összes ügyek elintézése Klimmre bízatott. De mikor a hazának is szüksége lett jeles fiára, 1878-ban kilépett a német birodalmi szolgálatból, s a műegyetem hívására helyettes tanári minőségben vállalkozott kedvelt szaktudományának, a vízépítéstannak előadására.
1879 június 11-én a vízépitészeti tanszék rendes tanárává neveztetett ki a műegyetemen, s ő lelkesedéssel foglalta el a tekhnikai tudományok csarnokában helyét, a melyre, mint kimagasló szakember, pályázat mellőzésével hivatott meg. Hogy mennyire értett az adminisztráczióhoz, azt akkor nyílt alkalma megmutatni, mikor a műegyetem 1889-ben, majd ismételve 1890-ben rektorrá választotta.
Elismerésben a trónról is részesült a folyószabályozás terén teljesített kiváló szolgálataiért, m különösen a tiszai árvizek alkalmával végzett munkái sikerének méltánylásául 1888-ban a királyi tanácsosi czímet kapta.
(Forrás: Vasárnapi Ujság, 1897. február 7.)