Ismertető szöveg: 1956. HUNYADI JÁNOS
Hunyadi J. (1407-1456) halálának 500. évfordulója alkalmából.
Mélyny. XIII-Vj. A: 12 1/2:12 F. fog. B: 12 S. fog.
T.: Légrády Sándor (Pátzay Pál szobra)
Á 1956. aug. 12.-1957 dec. 31.
P A: 1 651 500 B: 427 100 fog. 10 000 1530b: 57 110
1530 1470 1 Ft 200,- 50,- 300,- 100,-
(Forrás: Magyar Posta- és Illetékbélyeg Katalógus)
Hunyadi János magyar hadvezér. Magyarország kormányzója 1446-1452
között. Hunyadi Vajk udvari katona és demsusi
nemes oláh családból származó Morsina Erzsébet fia.
Az oláhok Szibinyáni Jánknak nevezték. Apród éveit
Ozorai Pipo magyar főúr, hadvezér környezetében töltötte 1420 körül, majd Lazarevics
István szerb despota udvarába került, ahol 1426 körül
együtt szolgált Szilágyi Lászlóval, akinek Erzsébet
nevű lányát feleségül vette. Szilágyi Erzsébettel kötött
házasságából két fia született, László és a későbbi
I. Mátyás király. 1430-ban Zsigmond király udvarában szolgált, akinek kíséretében eljutott Itáliába. Ott két évre
Filippo Maria Visconti milánói herceg zsoldjába szegődött. 1434-ben hazajött és újra a
király szolgálatába állt. 1439-46 között szörényi bán volt. A bátaszéki csata után
jutalmul I. Ulászló magyar és lengyel király (ur. 1440-1444) 1441-tól 1446-ig erdélyi
vajdává, temesi ispánná és nándorfehérvári főkapitánnyá tette. Balkáni hadjáratában
1443-44-ben több csatában legyőzte a törököket, de a várnai ütközetben 1444-ben
vereséget szenvedett. 1445-ben az országtanács tagja és az egyik országos
főkapitány lett. 1446-ban V. László (ur. 1440-1457) kiskorúsága idejére az ország kormányzójává
választották. 1448-ban Brankovics
György szerb fejedelem (ur. 1427-1456)
árulása következtében a rigómezei csatát a
törökkel szemben elvesztette. Hazatérőben
Brankovics György fogságába
került. Szabadulása után
Brankovicsot hűtlenné
nyilváníttatta, elkobozta jószágait
és hadjáratot indított ellene, végül
békét kötött vele 1450. májusban.
Hatalmának megszilárdítása
érdekében hosszú ideig harcolt
III. Frigyes német-római császárral (ur. 1452-1493), a Cillei-családdal, és a Felvidéket
uraló Jan Jiskra cseh zsoldosvezérrel,akit egyszer sem tudott legyőzni. 1452-ben
a kormányzóságról való lemondása után, mint főkapitány irányította az ország
török elleni védelmét, ehhez azonban sem külföldről, sem belföldről hathatós
támogatást nem kapott. 1456. július 22-én saját seregével és a Kapisztrán János által parasztokból toborzott keresztesekkel Nándorfehérvárnál súlyos vereséget
mért a II. Mehmed szultán (ur. 1444-46, 1451-81) vezette többszörös túlerőben lévő
török seregre. III. Callixtus pápa (1455-1458) e győzelem emlékére rendelte el Urunk
színeváltozásának ünnepét és a mindennapi déli harangszót. Győzelmét követően,
hamarosan pestisjárvány áldozata lett. Az 1442-ben maga által kijelölt gyulafehérvári
székesegyházban temették el. Emlékét a néphagyomány és művészeti alkotások
örökítették meg. (Larousse 1992.2k.159 o., Az Emberiség Kr.1991., Révai Nl.10k.,
MNL9k.698 o.) (Forrás: Hevesi Erzsébet és Vermes Anna bélyeggyűjteménye (Augusztus) http://mek.oszk.hu/10200/10292/)
|