Képaláírás: Jankó János

Ismertető szöveg: "A rendkivűl termékeny és szorgalmas művész újjá közül előbb kihullt a rajzoló ón, mintsem a halál megdermeszté fáradhatatlan kezét. A nyáron múlt egy éve, hogy szélütés érte. Keze reszketeggé vált, beszéde akadozóvá. Mindenki hitte és óhajtotta felgyógyulását. A javulás csöndesen bár, de jelentkezett is. A Svábhegy hegyi levegője annyira magához térítette, hogy ismét rajzolgathatott, de már csak keveset. Ez utolsó rajzai a Borsszem Jankó-ban jelentek meg, de már csak ritkán és mind ritkábban. Nem bírt fölépülni a betegségből, s az elmúlt tél elején ismét szélütés érte. Tehetetlenné vált, szava is elakadt. Családjának szeretete enyhítette állapotát. Még olykor kezébe vette a rajzoló szert - szerette volna folytatni, a mi oly hosszú időn lefoglalta napjait. Márcz. 27-ikén ismét szélütés sújtotta, eszméletét is elvesztette s márcz. 29-ikén hajnalban meghalt." Forrás: (Vasárnapi Ujság 43. évf. 14. sz. (1896. április 5.)

Jankó János és Tomka Zsuzsanna fiaként született Tótkomlóson, vallása evangélikus. Szarvason járt gimnáziumba és rajztanítással is foglalkozott. Pesten állította ki első életképeit. 1864-től Bécsben tanult, ahol hamar felfigyeltek karikatúráira és a magyar élclapok hívására 1866-ban Pestre jött. Rajzait ettől kezdve a bécsi Kikeriki, valamint a pesti Bolond Istók, Füstölő és az Üstökös közölte. Tipikus és közkedvelt karikatúra-figurái (Sanyaró Vendel, Tojáss Dániel, Seiffensteiner Salamon stb.) főként a Borsszem Jankóban jelentek meg. Rajzainak számát mintegy 70 000-re becsülik. Zsánerképein a parasztság életét mutatja be romantikus realizmussal.(Forrás:wikipedia)