Képaláírás: Vörös sipka

Ismertető szöveg: "És azután láttuk és bámultuk és szerettük őt az általa elővarázsolt világban, mint naiv paraszt leányt, mint kaczkiás menyecskét, mint dalos rózsakirálynét, mint operett-énekesnőt, mint fiú szerepek kedves személyesítőjét. Nem! Nem akarok pamlagpört támasztani a művészetek istennői között. Dráma, opera, népszínmű, operetté, vaudeville, bohózat: kózcsókoló tisztelője vagyok valamennyinek s nem keresem közöttük a rangkülönbséget. Blahánénak pedig különösen hálás elismeréssel tartozom azért, hogy előkelő drámai tehetségével a népszinmű-.vet megnemesítette s az operettének tisztességet szerzett. A mély érzés, a nemes szív aureolát sugárzott e műfajokra. Aztán Blaháné mindig a mienk volt!" (Forrás: Vasárnapi Ujság 43. évf. 10. sz. (1896. márczius 8.))

1905-ben Kada Elek: Helyre asszony című darabjában játszott a Királyszínház színpadán, nagy sikert hozva a darabnak. 1906 novemberében Vidor Pál partnere volt, aki menet közben átvette a válságba került Népszínház igazgatását, később öngyilkos lett a kusza színházi viszonyok miatt. Hosszas vajúdást követően a Népszínházat összevonták a Nemzetivel, ami gyakorlatilag a népopera műfajának elhalását eredményezte. Blaha, aki a népopera műfajában mozgott a legotthonosabban, ettől kezdve prózai szerepekben is kénytelen volt bizonyítani. 1909-ben Móricz Sári bírójában, vagy a Lányomban tündöklő alakítását a kritika és a nézők is egyaránt dicsérték. Férjének 1909-ben bekövetkezett halála azonban visszavonulásra késztette. Sokáig nem lépett fel, majd 1912-ben néhányszor közkívánatra játszott A piros bugyellárisban. Utoljára Garamszeghy Sándor Matyólakodalom című darabjában lépett fel, amit Blaha visszavonulása miatt kellett levenni a műsorról. (Forrás: Wikipédia)