Ismertető szöveg: 1938. DEBRECEN
A debreceni kollégium fennállásának 400. évfordulója alkalmából.
Mélyny. IX-Vj. 12 :12 1/2 F. fog.
T.: Cziglényi Ádám
F 1938. okt. 1.-1939. dec. 31.
P 960 087 fog. 900
619 586 10 f A kollégium a XVIII. században 60,- 20,-
(Forrás: Magyar Posta- és Illetékbélyeg Katalógus)

1538 táján Török Balint főúr Pápáról Bálint nevű papját azért hozta Debrecenbe, hogy a város polgárságát a reformált hitre térítse. Tevékenysége eredményeként az addigi ferencesrendi zárda megszűnt és az iskola a reformált városi vezetéshez került. Első tanára Dési András volt 1549-51 között. Az iskola fejlődése és egyházi jellegének erősödése Méliusz Juhász Péter püspök (lásd XII.15.) nevéhez fűződik. A diákoknak az alapismeretek megszerzése után módjuk volt magukat továbbképezni, akár külföldi főiskolákon is. Az 1567-es zsinati törvény meghatározta a tananyagot s ezzel fokozatosan elősegítette a gimnázium és a lelkészképzést végző akadémia kialakulását. Az intézmény 1588-tól már főiskolának volt tekinthető. Az iskola jelentősége hamar túlnőtt Debrecenen. A nagyobb diákok innen mentek már vidékre tanítani. A magyar népművelésnek ezek a tanítók lettek a megalapozói. 1626-ban - fejedelmi utasításra - a humanista formális képzés kiegészült reáltárgyakkal és filozófiai témákkal. 1660 utáni korszakot már a felsőfokú képzés jellemezte. 1848-ig 11 tanszék létesült. A fejlődés minden fázisában kiemelkedő jellemű és tudású tanárok biztosították a megfelelő színvonalat. A tanárok között volt Mártonfalvi Tót György 1660-1681-ig, Szilágyi Tönkő Márton 1669-1699-ig, Lisznyai Kovács Pál 1679-1693-ig professzorok, Szilágyi Márton 1681-1700-ig, Huszthy István 1700-1704-ig, Maróthy György 1738-1744-ig, Hatvani István 1749-86-ig, Kerekes Ferenc 1823-50-ig, Török József 1848-94-ig. A kiváló tanárok mellett olyan, országos hírnévre emelkedett diákok nőttek fel, mint Segner János András (lásd X.9.) 1730-31-ben debreceni orvos, majd a göttingeni és a hallei egyetem tanára, Weszprémi István a nagyhírű orvosdoktor (1723-1799), Diószegi Sámuel lelkész, orvos, botanikus (1760-1813), Fazekas Mihály (lásd 1.6.). A kollégiumban végzett kiemelkedő természettudományi képzés sok kiváló elmét indított műszaki pályára, akik azután mérnöki oklevelet szerezve a XVIII-XIX. században a geodéziai munkák és a folyószabályozások, víz- és vasútépítések ma már névtelen tervezői és irányítói lettek. A kiegyezés után ismét gyors fejlődésnek indult az iskola. 1914-re a tanszékek száma 31-re emelkedett, ebből 6 hittudományi, 11 jogtudományi, 14 bölcsészkari tanszék volt. Azt a célkitűzést, miszerint Debrecenben is egyetemet kell alapítani 1912. július 7-én elfogadta a képviselőház. 1914. augusztus 26-án kinevezték a hittudományi-, jogi- és bölcsészkar 28 tanárát, akik közül 17 korábban a kollégium professzora volt. Ezzel a főiskola kivált a kollégiumból, de az egyetem úgy tekinti a kollégiumot, mint anya-intézetet. A II. világháború után az iskolák államosítása során is megmaradt a református egyház irányítása alatt. Jelenleg református teológiai akadémia és gimnázium. A kollégium épülete 1801-ben leégett. A főépület újjáépítése 1803-16 között történt Péchy Mihály építész (1755-1819) módosított tervei alapján. Az udvart körülzáró oldalszárnyakat 1870-74-ben építették. Tervezője Vasel Alajos volt. Könyvtárának csaknem negyedmillió daradjai Európában, de a világon is egyedülálló ritkaságok. (Révai NL.5 k.353 0.,Műv.L.1966.1 k.510 o.,Dunka Sándor-Szögi László) (Forrás: Hevesi Erzsébet és Vermes Anna bélyeggyűjteménye (Július) http://mek.oszk.hu/10200/10292/)