Ismertető szöveg: 1942. KIRÁLYOK
Mélyny. X-Vj. 12 1/2 : 12 F. fog.
T.: Konecsni György
F 1942. dec. 21 -1943. jún. 30.
P 250 000 fog
733 700 8(+8) f Szent László (1040-1095) 100,- 150,-
(Forrás: Magyar Posta- és Illetékbélyeg Katalógus)

Árpád-házi Szent László Magyarország királya 1077-től 1095-ig. Béla magyar király (ur. 1060-1063) és Richeza lengyel hercegnő (1015 k.-1060) második fia. 1077. április 25-én - bátyja I. Géza magyar király (lásd IV.25.) halála után választották királlyá. Életének első éveit Lengyelországban töltötte, 1048 körül érkezett családjával Magyarországra. Részt vett a gyermek Salamon (1053-1087) megkoronázásán 1057-58-ban, amelyhez atyja és bátyja mellett ő is beleegyezését adta. Az ezt követően I. András (ur. 1046-1060) és testvére I. Béla között kiéleződő konfliktusban atyja mellé állt. I. Béla halála után és az I. András fiát Salamont támogató IV. Henrik német-római császár (ur. 1056-1106) - Salamon sógora - támadása nyomán testvérével 1063-ban lengyel földre menekült. II. Boleszláv lengyel fejedelem (ur. 1076-1077) seregével együtt harcolt Salamon ellen. 1068-ban részt vett a moldvai besenyők elleni kerlési csatában. A IV. Henrik pártfogását élvező Salamonnal szemben a pápát és Sváb Rudolf német ellenkirályt (ur. 1077-1080) támogatta, akinek Adelheid nevű lányával kötött 1078-ban házasságot. Részben fegyverrel, részben tárgyalással elérte 1081-ben, hogy övé lett az egész ország feletti törvényes uralom, Salamon pedig, lemondása fejében királyi eltartást kapott. Aztán az ellene összeesküvő Salamont 1082-ben bebörtönöztette. 1083-ban szentté avattatta az államalapító István királyt (lásd VIII.15.), fiát Imre herceget, Gellért püspököt és két zobori remetét Zoerard-Andrást (XI. sz.) és Benedeket (XI. sz.). Ezzel erősítette külpolitikai koncepcióját, miszerint Magyarországot a keresztény államok közösségében méltó hely illesse meg szentjei révén. Az 1090-es évek elején elfoglalta Horvátországot és emiatt szembekerült II. Orbán pápával (1088-1099) és a német-római császár, IV. Henrik szövetségese lett. Szlavóniában, Zágráb székhellyel püspökséget alapított, a bihari püspökség székhelyét áthelyezte Váradra. Nagy adományokkal támogatta az egyházat, megalapította a somogyvári Szent Egyed és a szentjobbi apátságot. Kemény törvényei a központi hatalom megerősítését, a királyi jövedelmek növelését, a magántulajdon védelmét és az egyház szerepének erősítését szolgálták. Később ügyesen használta ki a pápaság és császárság közötti küzdelmet, hódító tervei megvalósítására. 1085-ben visszaverte a Salamon érdekében betörő besenyők támadásait, és a zsákmányoló kunokat 1091-ben. Hadjáratot vezetett 1092-ben az orosz, 1093-ban a lengyel és 1095-ben a cseh uralkodók ellen, az utóbbi hadjárat során halt meg. Királyságában megszilárdította a kereszténységet, ő maga hű maradt a görögkeleti ortodoxiához. Nagyváradon az általa emelt székesegyházban temették el. A magyar középkor egyik legnépszerűbb királya volt. Személye köré a lovagkirály legendája fonódott. 1192-ben III. Béla magyar király kezdeményezésére III. Celesztin pápa (1191-1198) szentté avatta. (Larousse 1992.2k.629 o., Révai Nl.12k.514 o., MNL.11k.816 o.) (Forrás: Hevesi Erzsébet és Vermes Anna bélyeggyűjteménye (Július) http://mek.oszk.hu/10200/10292/)