Képaláírás: Dr. Takáts Lajos

Ismertető szöveg: Működésének kiindulási pontja és alapja a tudomány volt. Első sorban a jogtudományokat művelte, melyekhez élete végéig hű is maradt. Budapesten és Berlinben végezte jogi tanulmányait s vetette meg alapját sokoldalú műveltségének. Később a budapesti egyetemen mint tanár és vizsgáló, a hitelbanknál és a Franklin-társulatnál mint szívesen meghallgatott tanácsadó képviselte szaktudományát.
Sokszor járt a külföldön, jól beszélte a nyugati művelt nyelveket, igen jártas volt az újabb irodalmak terén és érdeklődő figyelemmel kísérte a képzőművészeteknek mai mozgalmait.
A hetvenes évek elején kezdte nyilvános szereplését. Ekkor vette el és vezette be a társaságba bájos fiatal nejét, a ki gyönyörű énekével is elragadta hallgatóit. Gyakran megfordult Csengery Antal házánál, mely akkor a tudósok, irók, művészek, s egyszersmind a politikával foglalkozók egyik találkozó helye volt, - és hol néhai Weninger Vinczével, a jeles szakférfiúval és az e téren még most is kiváló szerepet vivő Lukács Antallal a pénzvilág is képviselve volt. Innen kezdve folyvást tágult Takáts köre.
Takáts Lajos a Magyar Általános Hitelbanknak sok évig titkára, majd igazgató helyettese, a budapesti egyetemen a római jog nyilvános rendkívüli tanára, Budapest főváros képviselő testületének sok éven át tevékeny tagja, számos egyesület és intézet igazgatóságának vagy választmányának buzgó tagja, a fővárosi s átalában a magyar társas élet egyik legismertebb és kedvelt szereplője volt.
(Forrás: Vasárnapi Ujság, 1893. október 29.)

Takács Lajos, egyetemi m. tanár, a magyar ált. hitelbank titkára, kinek a politikai és jogi szaklapokban is jelentek meg czikkei egyes jogi, kivált felsőbb tanügyi kérdésekben, lapunkban leginkább T. L. jegy alatt irt zene- és színi előadásokat bíráló czikkeket, külföldi művészek életrajzait, s a franczia-német háború alatt a harcztért, különösen Alsatia föld- és népismei s társadalmi viszonyait ismertető, közleményeket, melyek a franczia és német viszonyok s történeti fejlődésök alapos ismeretéről tanúskodtak, s eleven tollal voltak irva.
(Forrás: vasárnapi Ujság, 1879. márczius 16.)