Képaláírás: Mac-Mahon tábornagy

Ismertető szöveg: A franczia köztársaság hadseregét nagy csapás érte. Mac-Mahon tábornagy, október 17-én délelőtti 10 órakor, 85 éves korában, laforeti birtokán meghalt. Midőn Leboeuf hadügyminiszter tapintatlan elbizakodottsága az 1870-iki háboru kitörését siettette, Mac-Mahon mint algériai katonai és polgári főkormányzó úgy nyilatkozott, hogy III. Napóleon megbízható és erős szövetségesek nélkül okvetlenül a rövidebbet fogja húzni. A következés meg is mutatta, hogy Mac-Mahonnak igaza volt. Az 1850-iki olasz hadjárat olcsó babérjai Mac-Mahont nem kábították el.
Mint Napóleon császár követe 1864-ben Poroszországban járván, figyelemmel kisérte a porosz sereg fejlődését és az 1866-iki háború eredményére mutatva, előre megjósolta, hogy Ausztria után Francziaországnak lesz baja a poroszokkal.
Mac-Mahon Napóleon császár határozott parancsára 1870 jul. 10-én, úgyszólván az utolsó órában vette át a keleti franczia sereg parancsnokságát, melyhez még Douay tábornok alatt a 7-ik hadtest és Failly tábornok alatt az 5-ik hadtest csatoltatott. Augusztus 6-án a wörthi csata Douay elhamarkodott intézkedései folytán elveszett, és Mac-Mahon a seregének romjaival Chalonsba vonult vissza, honnan négy hadtesttel a Metzbe szorult Bazaine segítségére sietett. Ámde Moltke tábornagy a francziák szándékáról értesülve, hátban támadta még Mac-Mahont, kit a belga határ felé szorított. Szedannál megsebesülve, Wimpffen tábornoknak adta át a főparancsnokságot s a kapituláczió értelmében német hadifogságba került. Mac-Mahon a versaillesi béke megkötéséig Wiesbadenben tartózkodván, idejét a német katonai viszonyok alapos tanulmányozására fordította.
A fogságból hazájába visszatérve, az a feladat várt Mac-Mahonra, hogy a párisi commune-lázadást elnyomja, a mit hamar és sikeresen végrehajtott. Ezután a Paris, Versailles és Lyon vidékén felállított franczia csapatok vezényletével lőn megbízva. Mikor a franczia nemzeti gyűlésben a klerikális monarkhista párt Thierst megbuktatta, 1873 május 24-én a franczia köztársaság elnökévé Mac-Mahon tábornagy választatott meg. Sokan avval gyanúsították, hogy a királyság visszaállítását s a Bourbon-családnak a trónra való visszahelyezését tervezte volna ilyen törekvést azonban hat évig tartott elnöksége nem bizonyított rá. Mac-Mahon mint a köztársaság elnöke nem igen avatkozott a kormány dolgaiba, és csak a hadsereg ügyeinek intézését tartotta fenn magának, melyekbe semmiféle beavatkozást el nem tűrt. Midőn a köztársasági párt magasabb katonai parancsnokságok betöltésénél kizárólag politikai párttekinteteket akart érvényesíteni, Mac-Mahon 1879 január 30-án beadta lemondását, melyet mind a szenátus, mind a képviselőház el is fogadott. Ezen idő óta Mac-Mahon a közügyektől teljesen visszavonulva, laforeti birtokán élt, hol rövid betegség után most elhunyt.
Mac-Mahon Patrick Móricz gróf, magentai herczeg, franczia tábornagy, 1808 június 13-án Sullyban született. Ősei Irlandból a Stuart-ház bukása után Francziaországba menekülvén, a "Saone et Loire" megyében telepedtek le. A fiatal Mac-Mahon 17 éves korában a hadseregbe lépvén, először is Afrikában tüntette ki magát a kabylok elleni harczokban 1848-ban már, mint dandárparancsnok, az algiri főkormányzó katonai adlátusa volt. 1855-ben mint a 2-ik hadtest parancsnoka Krimiában vitt nagyobb szerepet, s a maiakovi sánczokat ő vette be. 1858-ban Algir polgári és katonai főkormányzójává neveztetett ki, mely állásában az 1859-iki olasz háború kitöréséig meg is maradt. 1859. június 4-én Magentánál a már-már győzelmes osztrák sereget önálló föllépésével viszszavonulásra kényszerítette. E fényes haditettéért III. Napóleon császár a csatatéren tábornagygyá nevezte ki, mely kitüntetéshez utóbb még a magentai herczegi czímet is kapta. Június 24-én a solferinói ütközetet szintén Mac-Mahon döntötte el, azzal, hogy az osztrákokat cavrianai erős állásukból kiverte.
Mac-Mahon a magyar katonaságról nagyon jó véleménynyel volt, s midőn a solferinói csata után az osztrák hadikövet Villafrancában a franczia főhadiszálláson megjelent, Mac-Mahon különösen szemügyre vette a magyar huszárokat, kik neki június 24-én Cavrianánál oly sok gondot okoztak, midőn tüzérségét, nevezetesen pedig az ezek fedezetére kirendelt afrikai lovas vadászokat megkergették.
Mac-Mahon Magentánál megmutatta, hogy nemcsak csapatparancsnok, hanem önálló vezér is tud lenni, midőn Canrobert tábornok hátráló hadteste mellett minden különös parancs nélkül az osztrák sereg baloldalába nyomulván, a csata sorsát a francziák javára eldöntötte. Mac-Mahon hasonló önálló eljárást remélt Wörthnél Douay Ábel tábornoktól, ki azonban fejét vesztve, személyes bátorságával akart sikert elérni, mikor egy ellenséges golyótól találva, csapatjait vezér nélkül hagyta. Ez a vesztett csata vonta maga után a francziák további veszteségeit, majd bukását. A franczia fegyverek szerencséjét Mac-Mahon se tudta többé viszszahódítani.
(Forrás: Vasárnapi Ujság, 1893. október 23.)