Képaláírás: Az éjszaki madárhegyek tájáról
Hófajdok.

Ismertető szöveg: A sarkköri hó fajd (Lagopus albus Bon.subalpinus Nils.) a norvég "Ryper", a német "Moorhuhn", földünk legéjszakibb részeit lakja nagyságra nézve a nyirfajd és a fogoly között van nyáron szines, télen a hóhoz alkalmazkodva, a farka némely részeinek kivételével, hófehér tollú madár lábait az ujjak végéig szőrszerü tollazat borítja a körmei feltűnően hosszúk és erősek.
A kakas teste nyáron gesztenyebarna, aránylag kevés fekete és rozsdaszinű harántcsíkkal. A feje, a nyaka s a melle eleje szép gesztenyevörös. A szárnya nagy tollai, a hasa és a lába fehérek a farka két középső tolla gesztenyebarna, rozsdaszines és fekete haránt rovásokkal, a többi tolla fekete, fehér véggel.
A jércze teste nyáron rozsdasárga, nagy, foltos, feketés rajzzal a feje és a nyaka rozsdasárga, barnásán és feketén fröcscsentve, a melle felső része és a lágyéka tája halavány rozsdasárga, feketésen keresztbe hullámozva szárnyának főtollai - az én madaramon - fehérek a farka két középső tolla tarka, a többi fekete.
Mind a két ivar télen hófehér, csupán a fark külső tollai feketék, fehéren szegve és tövükön is fehérek a középsők hófehérek.
A csirke pelyhes korában rozsdasárga, feje tetején sötét foglalatban rozsdabarna az orrzugtól a füle felé és vissza a szeméig egy feketés rajz, azon túl a nyakán mindkét oldalon egy-egy feketés folt a hátán végig két sötét csík, mely a farka tövén összeér a begye, hasa, a czombjai és a lába halaványsárgás. A lábait szőrszerű tollazat borítja.
Ez a sarkkörre nézve jellemző madár a havas-alji hegységet és ott is leginkább a nyíreseket lakja szereti a legelők közelségét s ott van a kuszónyír táján is. Télire lehúzódik a völgyekbe s a havon tartózkodik, melybe be is ássa magát, hogy eledelhez juthasson s a veszedelmet kikerülje. Tápláléka a rügy, levélzet, bogyó, mag, de a bogár is, melyhez, mint a tyúkok, kaparva jut.
A sarkköri hófajd tulajdonképeni elterjedése az északi szélesség 70-ik fokáig terjed, hol különösen a nyíreseket lakja s nemcsak lakóhelyein, hanem egyáltalában a legnagyobb számban előforduló fajdfélékhez tartozik s épen ezért messze körre terjedő kereskedelmi czikk. Ujabb időben, mint ilyen, Budapesten is látható volt.
(Forrás: Vasárnapi Ujság, 1893. június 25. )